Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
védek részére bakancsot, csizmát, a vászonból inget és lábbelit készíttettem és Görgei táborába szállítottam. 76 Ez időben történt, hogy az osztrákok Balassagyarmat városáig eljutván, Balassagyarmaton általam megrendelt bakancsokat s a nemzetőrök használatára a megyei hatóság által kezelt puskaport a megyei alispán Horváth Elek egy fogadott szekéren Losoncra akarta szállíttatni rendelkezésemre, ezen szállítmányt, mely már Hugyag községéhez közeledett, Turovszky Kristóf 7 7 feladása folytán egy szakasz osztrák zsidás lovas útközben lefoglalta, és saját céljaira használta fel. * * * B. Az akkori Fő Szolgabíró Huszár István, azon kijelentéssel jött hozzám, hogy Majthényi László, 73 császári biztos, otthon létemről tudomást szerezvén, Balassagyarmaton megjelenésemet kívánja, mit ha önkéntesen nem teljesítenék, a kényszer módot alkalmazza. Ezen körülmény, nem tagadom, meglepett. Gondolkozási időt kértem, míg Huszár Károly rokonom, azt tanácsolta, hogy menjek bé, ő egy nappal előbb bé fog menni a császári biztoshoz, s beszélni fog vele. Igy is történt. En Huszár Istvánnal bementein, és a Vármegye házában Madách Imre 79 barátomnál, ki az időben megyei főbiztosi hivatalt viselvén, szállottam, ki Majthényinek anyai ágon közeli rokona volt. És mert Madách azt tartotta célszerűnek, ha én Majthényivel négyszemközt szólhatok, ő ment előbb megtudni, maga van e Majthényi. Néhány perc múlva értesítvén Madách, hogy csak Huszár Károly van nála, siettem az alkalmat felhasználni. Majthényi igen szívélyesen fogadott, és szivarral kínált meg, Huszárral folytatta a már folyamatban volt beszédet, mig én közbeszóltam, Méltóságod kívánatára jelentem meg, mit parancsol. Majthényi háton fogott, és egy mellékszobába vezetett, igaz e, hogy Te itt mint kormánybiztos müködöl, mert e megyében én vagyok az? Mire én habozás nélkül, azt feleltem, hogy én mint képviselő jöttem haza beteg atyám látogatására s gondozása tekintetéből. Mint ilyes ellen, semmi utasításom nincs — volt a felelet. De én sem mondtam valótlant, mert atyám Vácról, hol akkor szüleim laktak, kijött Tereskére, és azután meghűlt s gyengélkedett. Ezzel visszamentünk oda, hol még mindig ott volt Huszár Károly, s én elbúcsúzván Majthényitől, visszamentem Madách lakosztályába, hol meghálván, kora reggel visszautaztam Tereskére, onnan pedig Debrecenbe, mert időleges feladatomnak eleget tettem, s további foglalkozásomra Görgey táborának nem volt szüksége. Görgeyvel utolsó találkozásom ezen utazásom idejében volt Halmajnái (Heves Vármegye). Általom üzente Klapka* 0 és Damjanics* 1 tábornokoknak, hogy ő Görgey az Egri tanácskozáson nem vehet részt. Damjanicsnak Kerecsenden (Heves m.) adtam át Görgey üzenetét, mire azt felelte, hogy ő sem megy, mert most nem tanácskozni, de a németeket kell verni. Klapkával nem találkoztam. A Poroszlói töltésen találkoztam Szatmáry 82 honvéd századossal, ki egy rozoga szekéren szintén Debrecenbe utazott. Ajánlatomra kocsimra jött, s vele Tisza Füreden keresztül egy tanyai lakos rokonánál szálltunk s töltöttük az éjszakát, másnap Madarason, s onnan Debrecenbe. A. 1849 március 15-ig teendőimet bevégezvén, martius 20-án már Debrecenben voltam, hol Nyári Pál 83 és Ivánka Zsigmond 84 képviselőkkel találkozván, azok azzal fogattak, hogy már elkéstem, mert a képviselőház azon határozata folytán, hogy mindazon képviselők, kik március l-ő napjáig nem jelentkeznek, képviselői állásuk megszűntnek tekintendők, ha elmaradásukat kellőkép nem igazolják, én is ki lettem törölve a képviselők sorából. Azonban én hivatkozva a Közlöny hivatalos lap januári számára, amely szerint Kossuth Lajos jan. 11-én 8 5 tartott nyilvános ülésben bejelentette távollétem okát, s ennek folytán elmaradásomra a képviselő ház engedélyt kaptam (sic!), valamint előmutatván Görgei által kiállított bizonyítványt, amely szerint március 15-ig a táborban biztosi szolgálatokat tettem, távol létem igazolva lett, s ismét felvetettem a képviselők sorába és igy az 1849
