Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

feletti tanácskozást megkezdené a T. Ház, a jelenlevő képviselőket a mellékterembe kéri, hol bizalmasan egy véletlen közbejött esetről óhajtaná értesíteni. A nagyobb része a képviselőknek követte őt. Alig hogy a bemeneti zaj lecsendesedett, és K. L. megkezdte a közlést, a közvetlen szobában zaj hallatszott, mire mindnyájan figyelmesek lettünk, s történetesen én és Bárczay képviselőtársam, legközelebb állván azon szobaajtóhoz, hol a zaj támadt, az ajtók üvegtáblákkal lévén ellátva, a mellékszobában egy férfialakot pillantottunk meg. Azon meggyőződésben, hogy nem lehet más, mint kém, utána rohantunk. Midőn mi a szoba ajtaját kinyitottuk, az alak már a második szobába menekült, egész addig a szobáig, amelyből az Angol királyné vendégfogadó felé a kijárat volt. Odáig érvén, az utolsó ajtót kivülről zárva találtuk. Eredmény nélkül visszatérve, elbeszéltük a történteket s látottakat, a kémkedésről senki sem kételkedett. K. L. pedig, értesítvén az ott levőket a helyzetről, azt kérdezte, mi most a jelen körülmények között a teendő? Igen kevesen mondottak véleményt, de azok véleményének helyesléséből az tűnt ki, hogy legtanácsosabb lesz bevárni a történendőket. A hangulat egészen nyomott volt, a tájékozás a teendők mikéntje iránt igen nehéz. A hangulatot még komolyabbá tette az, hogy az ablakon kitekintvén, az uccák, terek tömve voltak emberekkel, kik között igen sok katona is, magyar baka, puska, kasza, vasvilla s bottal felfegyverkezve, fenyegető kiáltásokkal tódultak a régi hídon keresztül Buda felé. A kocsikkal közlekedés lehetetlen volt, csak egy bérkocsi volt látható a híd közepén, ez sem mozdulhatott előre. A képviselők egy része a mellékteremben még mindig tanácskozott, egy része a Dunára nyíló balkonról,- meglepő aggodalommal szemlélte az embertömegek hullámzását, s hallgatta egész csendben elnémulva a fenyegető kiabálásokat; mig végre egy fiatal ember, véres karddal a kezében, a tömegeken keresztültört, s berohant a képviselőház tanácskozó nagytermében, mutogatva a véres kardot, s azt kiáltva, minden hazaárulónak ez legyen a sorsa, három levelet, melyek két helyen átlyukasztva véresek voltak, adott által a képviselőház elnökének.

4 4 Ezen levelek egyike tartalmazta a Lambergnek adott utasításokat s kinevezését teljhatalmú biztossá; a második az országgyűlést feloszlató volt, a harmadik Battyányi Lajoshoz intézve, hogy a fennebbieket ellenjegyezze, mint ministerelnök, ki az uj ministerium alakításával volt megbízva. Ezen megdöbbentő hir a mellékterembe is eljutott, hol a tanácskozás még mindég tartott, hol én is elszorult kebellel, mondhatom, megtört lélekkel hallgató voltam. E rettentő hir, természetes, K.-ot is ott találta, egy hosszú asztal végén állva; ki e hírre kezeit felemelte, s összetéve, mint aki imádkozni akar, e szavakat érthetően hangoztatta: Jézus, Mária, József. Ez majdnem hihetetlen, de igy van. A tanácskozás félbeszakadt. A képviselők nagy része a balkonra, egy része az utcára igyekezett, én is a balkonra mentem, s egész valómban megtörve láttam ezen vérlázító, embertelen bosszú kifolyását. A szerencsétlen áldozatot, lábai összekötve, földön fekve húzták a hidról le a kövezetre, s mint később értesültem, a nagy hid utcán végig, és a váciutra s bekanyarodva, a Károly kaszárnyának a váci országútra nyiló kapujáig vonszolva, ott egy lámpásra akasztották fel. Amint ez a rendőrség tudomására jött, Hajnik Pál, a belügy Ministerium ban a rendőrség osztályának feje intézkedett rögtön, hogy a hulla a lámpásról levetetvén, a Szerviták sirboltjább vitessék, ahol a hulla kimosatva be balzamoztatott, s nyugalomra helyeztetett. A képviselők a tanácsteremben összegyűltek, s K. L. indítványára utasíttatott a kormány, intézkedjék, hogy haladéktalanul a legszigorúbb bírói vizsgálat teljesítése után a gyilkosok a törvény értelmében példásan büntettessenek meg. Ezzel a további tanácskozás befejezve volt, s az ülés az Elnök összehívásáig elnapoltatott. Mindezek történtek délelőtti 11—12 óra között. 5 Nemcsak a felingerelt tömegek szétoszlottak, de a város utcái egészen néptelenekké váltak, s ugy látszott, hogy ezen eseményt a felbujtottak kivételével a nagyközönség kárhoztatta, s a megtorlás félelme állott be, mit fokozott a véletlen jött s dühöngő nagy szélvihar, és a Lipót utcában kiütött tűz. Én éppen az öreg Huszár József, H. Károlynak az atyjához voltam ebédre hiva. Az