Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)

A Prónay János pártja, melyhez a Sréter párt hivei is csatlakoztak, még aznap este a Szentiványi házban, mely a jelenben

6 Szilágyi Mór ügyvéd tulajdonát képezi, tanácskozmányt tartott, és elhatározta, hogy Tihanyi alispánsága alatt szolgálni nem fognak. S rögtön jelentkeztek is akkori főispán gróf Keglevich Gábornál,

7 s felkérték, hogy a kijelölési (candidacionalis) jegyzékből törölje ki neveiket.

8 A főispán megilletődve kérte a jelenlevőket, vonják vissza kérelmüket, de ezek (pedig mind a Vármegye tekintéllyei közé tartoztak: Szentiványi Anzelm, Huszár Károly, Dessewffy Jób

9 s.a.t.) kérlelhetetlenek maradtak. Nagy aggodalom lepte meg a főispánt, sőt magát Tihanyit is a jövő bizonytalansága miatt, mikor magánlakásokban keresték fel a tisztképzett egyéneket, hivatalokkal kecsegtetvén a vállalkozókat. Maga a Tihanyi párt zenével járta körül az utcákat, s éltetett többeket a Prónay^pártból, mint fő- és alszolgabirákat. Az utcán járkálva szem-, fültanuja voltam, midőn a mostani Caszino helyiség mellett elvonult egy Tihanyi párthoz tartozó csoport, és éltette Prónay Ferencet, mint kékkői járás főszolgabiráját, ki ép az ablaknál állott, s azt kiáltotta le a csoportnak: Ily pénzzel megvásárlóit választóktól én semmiféle hivatalt el nem fogadok. Végre sok utcán járás, könyörgés folytán akadtak, kik bár képzettségök hiányában Esküdtségre sem tarthattak igényt, mégis főszolgabirák lehettek, vállalkozván, összetákolták a tisztikart. Az akkori viszonyok felderitésére s a vállalkozott tisztikar jellemzésére kell, hogy felemlitsek egy valósággal megtörtént esetet. Midőn a főszolgabírónak megválasztott Horváth Antal hajdúval hazaérkezett, a neje azt kérdezte tőle: hát az a zsinóros pandúr kicsoda, miért hoztad magaddal. — Az hajdú, lelkem feleségem, éspedig a mienk lesz, mert megválasztottak főszolgabírónak. — Az nem igaz, felelte a neje, hiszen nem bolond a Vármegye, hogy ily vén korhelyt, mint te vagy, főszolgabírónak válasszon meg. Tihanyi Ferenc szellemi nagy tehetséggel rendelkezett állásában; munkássága s szorgalmával még elleneinek is megnyerte rokonszenvét. Igen rövid idő lefolyta alatt megyei gyűléseken akarata s szándékainak érvényesítésében a megye közgyűlésében többséget birván, megérkezettnek tartotta az időt, hogy a megyeház, mely akkoriban a tisztikar elhelyezésére elégtelen volt, kibővítését, illetőleg egy uj székmegyeház építését hozza javaslatba. Ezen javaslata szerint indokolva azt is, hogy az építési költségek a nemesség által adandó segedelemből fedeztessenek, mire az egy körlevélben felhívandó lesz. Ezen szándéka tudomásra jővén, ismét csoportokra osztotta a közönséget, mert Losonc és Füleki vidék azt követelték, hogy a megye székháza Losoncon építtessék, a kékkői, szécsényi járások nemessége pedig az alispán szándékát pártolta. Tihanyi tudta, hogy itt magánérdekek a döntők, s ezek személyes rokon- vagy ellenszenvet is kizárnak, a Vármegyei összeírásokból pedig kétségtelenül kitűnvén, hogy a szavazatra jogosított nemesség zöme, a többség, a Kékkői és Szécsényi járásokban van. A székházépítés kérdését a legközelebbi közgyűlésen tárgyalás alá bocsájtotta, az akkori KK. és R.R. többsége pedig elhatározta, hogy a megyeszékház B. Gyarmaton építtessék, az építési költségek fedezése tekintetében pedig a Nemességhez is felirat intéztessék, s az önkéntes ajánlatok tételére hivassék fel. Tihanyi e határozat alapján nem késett feladatának teljesítésével. Kaszelik

10 Pesti építőmester által a tervet elkészíttette, a felhívást a Nemességhez kibocsájtotta, sőt anynyira biztosítottnak érezte magát tervei kivitelében, hogy az építési anyagok beszerzését s a kellő helyre beszállítását elrendelte, foganatba vette. Az ajánlatok beérkeztek, de azok, bár tekintélyes, de mégis oly kis összeget foglaltak magokban, melyekkel az építési költségek fedezése lehetetlennek mutatkozott. Ez azonban Tihanyi erélyét a közgyűlési határozat végrehajtásában nem zsibbasztotta, de fokozta, és azon gondolat fogamzott meg agyában, hogy e bajon segíteni csak ugy lehet, ha az építkezésre szükséges összeg a Nemességre birtokaránylag kivettetik.

11 S midőn meggyőződött bizalmas uton, hogy hasonérzelmü birtokos társai a kivetéstől nem idegenkednek, egy, az időben úgynevezett Marcalis közgyűlést

12 hirdetett, mire az összes Nemességet egyenként meghívta. Nagy közönség jött össze B. Gyarmaton a közgyűlésen. A harc heves volt, mert az adómentes Nemesség sarkalatos jogainak megtámadását hangoztatta. Tihanyi ellen éles kifa-