Fridectky Lajos memoárja. Középszinten a történelemben - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 14. (Salgótarján, 1988)
A képviselőház július 15-i ülésén azonban csaknem veszélybe került Frideczky mandátuma. A választási panaszok és reklamációk kivizsgálására időközben létrejött központi igazoló választmány e nap kora reggelén kénytelen volt azzal a petícióval foglalkozni, amelyet — a lezajlott választás érvénytelenítését és újnak kiírását kívánva — a nógrádi kerülethez tartozó Diósjenő, Pusztaszécsénke, Felsőpetény és Mohóra összes, valamint Nőtincs, Romhány, Pusztabodony és Nagybodony több választója nyújtott be Frideczky ellen. A kérvény vesztegetéssel és korteskedéssel vádolta Frideczky pártját. Felhánytorgatták, hogy kerületének szolgabírája és annak esküdtje az önkéntesek toborzását a Frideczky részére történő korteskedéssel kötötték egybe; hogy e párt Nógrád mezőváros összes kocsmárosának meghagyta: a párt választóit a jelölt költségén lássák el enni- és innivalóval; hogy Nógrádon, Kosdon, Nőtincsen, Orosziban a választást megelőző nap muzsikaszó közepette itatták, etették az embereket; hogy egyes papok ugyancsak lélekvásárlást űztek; így a becskei katolikus lelkész azzal fanatizálta híveit, hogy ha nem Frideczky lesz a követ, „a katolicus papok jószágai és templomai elfognak a protestánsok által koboztatnf; hogy Huszár István szolgabíró különféle fenyegetésekkel kényszerítette a nőtincsi választókat Frideczky oldalára; hogy a kortesek — amint ezt a. verőcei bíró által hitelesített melléklet szerint 10 választó vallomásával tanúsítja — Frideczky kortesei, sőt egy alkalommal maga Frideczky is, 1—5 pengőforintot kínáltak neki, többnyire a szekérbér megtérítése ürügyén, egy-egy szavazatért stb. A visszaélés legnagyobbikának mégis a választók összeírásakor alkalmazott eljárást minősítette a petíció. Azt ugyanis, hogy a választóképességre jogosító évi 100 pengő forint jövedelmet úgy értelmezték a konskriptorok, hogy a fenti összeg alatt egy évi tiszta jövedelem értendő, holott ez 2000 pengőforint tőkének a kamatja. így azután például Szendehelyen és Verőcén csak olyanokat vettek fel a választók lajstromába, akiknek esztendőnként 100 akó boruk szokott teremni. 22 A panasz, amelyben a korábbi választások ismert kísérőjelenségei a kifogások tárgyai, aligha nélkülözött minden alapot. A központi igazoló választmány mégis úgy döntött, hogy „a már is igazolt követ ellen vizsgálat megrendelésének helyét nem látja," mégpedig azért, mert — bár a kérvényben előadottak alapjául szolgálhatnának a vizsgálatnak — „a panaszlók személy szerént s sajátkezűleg aláírva nincsenek s igy a petitiónak beadása senkinek sem tulajdonítható"'. 23 A választmány formálisan szabályszerűen járt el, amikor az előírt formai kellék — a személyes aláírás — hiányára hivatkozva a reklamáció elvetését ajánlotta. Véleményének előadását a képviselőháznak nem minden tagja vette egyszerűen tudomásul. Madarász József bejelentette: a petíció benyújtóinak egyike felhatalmazta annak közlésére, hogy ő — ti. a felhatalmazó — mint az érintett kerület választója, kezességet vállal a petíció és tartalma érvényességéért; Madarász ezen indokból, a formahiba ellenére, vizsgálat elrendelését szorgalmazta. A melléklet felolvasásának sürgetése mellett, csatlakozott hozzá Bónis Sámuel is, Ivánka Zsigmond pedig a petíció felolvasását indítványozta. A közben keletkezett kiabálás miatt egy képviselő névszerinti szavazást kért a beadvány felett. Amikor azután a háznak az ülést vezető alelnöke : Pálffy János, a többség kitudása végett felállásos szavazást rendelt, mindössze 3 képviselő voksolt a vizsgálat megindítása mellett. 24 Frideczky tagja maradt hát a tisztelt háznak, de nem sok vizet zavart. A nemzetgyűlés 1848. évi pesti ülésszakán csupán néhányszor nyilvánított véleményt, akkor is rendszerint pár mondatban foglalta össze mondanivalóját. Magatartásában és eljárásában tulajdonképpen ahhoz a stílushoz maradt törvényhozóként is hű, amelyet mint megyei tisztviselő megszokott. Nem exponálta magát, és lehetőleg kerülte, hogy meghökkentő vagy izgalmakat kiváltó nézettel-állásponttal rukkoljon elő. Általában a többséggel szavazott, ha ez az előzetes viták alapján kiszámítható volt, vagy ha valami különleges ok nem indokolta az ellenkezőt. Ha pedig névszerinti voksolással kényes kérdésben kellett dönteni, vagy bizonytalannak látszott az ilyen szavazás kimenetele, következésképpen nem lehetett felmérni, hogy a kérdés milyen irányban dől el, gyakorta élt azzal a taktikával, hogy a voksolásban nem vett részt. 25 Sem aktív, sem — eltérően megyebeli működésétől — szorgalmas képviselőnek nem bizonyult; az ülésekről el-elmaradozott, vagy még bevégződésük előtt távozott. Jellemzőnek is tekinthető, hogy a válaszfelirat nevezetes vitáját lezáró július 22-i névszerinti szavazásról, amikor először mutatkozott meg a kormány ellenzéke,