Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)
Függelék - IV.7.C. Egyéb összeírások
3. KÁRÖSSZEÍRÁSOK (conscriptiones damnorum) Evköre: 1721-1833 Számköre: 995-1036 Néprajzi szempontból is érdekes adatokat tartalmaznak a megmaradt kárösszeírások. Többségükben leltárszerüen felsorolják és felbecsülik az értéktárgyakat, amelyek tűznek vagy árvíznek estek áldozatul. A jégverés, szárazság vagy árvizek okozta terméskiesést felbecsülték, s értékét levonták az azévi adóból. Ennyivel kevesebbet kellett befizetnie a károsult egyénnek, illetve közösségnek. A házak rendkívül gyúlékony anyagból épültek (fa, szalma) s a vármegye a tűzeseteket megelőzendő már 1793-tól tűzrendészeti szabályokkal igyekezett elejét venni a károknak. /I/ (Lásd még a "IV. 1. B. A közgyűlési iratokból kigyűjtött összeírások "-nál a 18_. számút, a " Tűzoltószerek összeírásait ". Jegyzet : 1./ Az 1802-es szabályzat címe: " Tekintetes Neográd vármegyének — rendelései a tűzgyulások erént " NML Nm. kgy. 132. d. 532/1802. Irodalom : Balassa Iván : Az eke és a szántás története Magyarországon Budapest, 1973. Balogh István : A paraszti gazdálkodás és termelési technika In: A parasztság története Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. I. kötet. Szerk.: Szabó István . Budapest, 1965. Zólyomi József : Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. század első feléből. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1975/21. 169-181. p. Zólyomi József : Az állattartással kapcsolatos építmények. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1975/21. 71-95. p. 4. DOHÁNYOSOK ÖSSZEÍRÁSAI (conscriptiones fumigantium, pipalistarum) Evköre: 1746-1776 Számköre: 1037-1052 A dohány termesztése és élvezése a XVII. században terjedt el Magyarországon. A pipázást a töröktől tanulta el a magyar. A világi és egyházi hatalmak minden ellenállása elégtelen volt a dohányzás elterjedésének megakadályozására. A királyi kincstár a nemesfémhez, sóhoz hasonlóan kizárólagossá tette saját kereskedési jogát. A felnőtt pipás lakosság megadóztatását az 1723-ban bevezetett dohánymonopóliummal általánossá tették. A dohány kezdetben kerti növény, 1719 körül a dohánytermelés központja Szeged. Az alföldi pusztákon egymás után tűnnek fel a dohánykertészetek. Az összeírások több esetben névszerint közlik a községekben élő és dohányzó, illetve dohányt termelő személyek neveit. Rovataik : - A helység neve - A dohányosok neve és száma - Illeték (forint, dénár) Irodalom : Takáts Sándor : A dohány elterjedése és az első dohánymonopólium hazánkban. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle (MGSZ), Budapest, 1898.
