Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)
Függelék - IV.7.C. Egyéb összeírások
Takáts Sándor : Az első magyar dohánymonopólium bajai. MGSZ, Budapest, 1902. 5. NEMESI HOZZÁJÁRULÁSSAL KAPCSOLATOS ÖSSZEÍRÁSOK (Conscriptiones subsidiorum nobilium/ Evköre: 1741-1831 Számköre: 1053-1099 1351-től a magyar nemesség általánosan mentesült az adófizetés terhe alól. A nemesi adómentesség a nemesi privilégiumok egyik sarkalatos pontja lett. A nyugat-európai és osztrák örökös tartományban élő nemesség ezt a jogát a 16. század folyamán elveszítette. Nem így azonban a magyar nemesség. Amikor a török elleni támadások visszaverése megkövetelné az anyagi áldozatot, fő- és köznemeseink legtöbbször csak a megajánlásig jutnak el. 1542-ben a besztercebányai országgyűlésen a főurak és köznemesek egyszeri vagyonadót ajánlották fel — jobbágytelkeik értékének 1/60-át, l-l forintot —, bízva abban, hogy az ország a kért német-római birodalmi segítséget így könnyebben megkapja. A megajánlott összeg a kincstárig nem jutott el. A következő évben Pozsonyban már csak az előző évi megajánlásnak a felét voltak hajlandók áldozni, de behajtani ezt sem lehetett. /I/ 1595-ben a jobbágyoktól szedett 9 forint adó mellé a megyék nemesei saját zsebükből fizetendő adó fejében 6 forintot, később ők is 9-et adnak, bár nem mulasztják el minden esetben kiemelni, hogy a hadisegélyt csak a nemesi szabadság sérelme nélkül, és csak ezen egy esetben szavazzák meg önmaguktól. IV A 16-17. században 99 törvény foglalkozott a hadisegéllyel. Ennek ellenére a 17. században is csak terv maradt a nemesség megadóztatása. így bukott meg Eszterházy Miklós nádor terve, mely a végvárak költségeinek pénzügyi fedezetét a nemesi adómentesség megszüntetésére alapozta. 1688 után pedig a bécsi udvar elképzelései szerint csak a 10.000 forint érték alatt maradt volna adómentes a nemesi birtok. /3/ Az 1696-os utolsó portaösszeírás megemelt portaszámait is hajlandók elfogadni, de a nemesi föld megadóztatását, a nemesi házba katonák beszállásolását a végsőkig ellenezték és 1848-ig meg is akadályozták. Az 1715. évi 8. tc. kimondja, hogy "... egyedül a nemesi felkeléssel " nem lehet az országot megvédeni, " állandó katonaság " kell, ami " zsold nélkül fel nem állhat ezt pedig adózás nélkül beszerezni nem lehet, ezért az erre szükséges se gélyek és adók dolgában a karokkal országgyúlésileg kell határozni" . 74/ A nemesség megadóztatása, de Mária Terézia insurrectios kötelezettséget megváltó javaslata is csak terv maradt, a nemesi fölkelés (insurrectio) intézménye 1848-ig fennmaradt. II. József is kénytelen visszavonni a nemmesség megadóztatásáról szóló rendeletét. Az örökös ódzkodás a közterhektől a nemesség soraiban is ellenszenvet váltott ki. Gondoljunk Széchényire, vagy a kevésbé ismert Balásházy János Zemplén megyei táblabíróra, ki határozottan követelte a nemesség megadóztatását ..."legalább a háziadó keretében",: és felháborodva írt arról, hogy a nemesség a saját költségeit (megyei házikassza) is a jobbággyal fizettette meg. A nemesség "önkéntes" hozzájárulása ezen a téren figyelhető meg 1836-ban, 1840-ben, 1844-ben és 1847-ben kivételesen az országrendek — igaz mindig csak egy alkalomra elvi engedmény és örökös jelleg nélkül — megajánlották, hogy az országgyűlés költségeit ("diéta pénz") nem a jobbágyokkal fizettetik meg, hanem ők maguk fedezik. Mint kivételes felajánlást említhetjük a Ludovica Akadémia (1808) és a Nemzeti Színház felállítására tett felajánlásaikat. 151
