Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)
Függelék - IV.7.C. Egyéb összeírások
Pálmány Béla : Szécsény úrbéri viszonyai az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig (1690-1848) In: Tanulmányok Szécsény múltjából 1. Szerk.: Praznovszky Mihály Szécsény, 1978. IV.7.C. Egyéb összeírások 1. ADÓKIVETÉSEK (repartitiones quanti contributionalis) Evköre: 1711-1781 Számköre: 932-946 Azokat az összeírásokat soroltuk ide, melyek a hadi, illetve honi pénztárba befizetett adók összegét tartalmazzák. A községsoros kimutatások általában az alábbi rovatokkal készültek: - A dica száma - A rendszerint kivetett adó összege (forint, krajcár) - A személyek után fizetett adók összege (forint, krajcár) - A kettő összesen 2. TÜRELMI ADÚ (conscriptiones judaeorum) összeírások Evköre: 1727-1848/49 Számköre: 947-994 Eredetileg rendkívüli hadiadó (subsidium) jellege volt, mellyel a török háborúkban támogatták a magyar zsidók a királyokat. Ez az adónem, amelyet ,a magyar országgyűlés soha meg nem szavazott, kivetésére nem adta meg a jogot a királyi kamarának, és ellene a vármegyék sokszor felszólaltak, azon középkori jogelven alapult, hogy a zsidók megtüretésükért kötelesek a királynak közterheik mellett külön adót is fizetni. Mária Terézia az örökösödési háborúk idején, 1743-ban minden zsidó családra 6 rénus forintot, 1746-ban pedig már személyenként 2 forint külön adót vetett ki. Amennyiben az összeget nem fizették ki az érintettek, kiutasították őket az országból. A külön követelt összeget a zsidók "Királyné pénzének" (Malke-Geld), mig az udvar (Taxa tolerantialis) türedelmi adónak nevezte, melyet 1749-ben 20000 forintban állapítottak meg, és befizetéséért a magyarországi zsidóságot egyetemlegesen tették felelőssé. Ez az összeg a XIX. század első felében megközelítette a 200.000 forintot. A zsidóság 1842-ben petícióban kérte V. Ferdinándot, hogy ezt a megalázó és súlyos adónemet törölje el. A király beleegyezett az adó eltörlésébe, amennyiben az elmaradt mintegy 2 millió forintnyi összeget részletekben a kincstárnak befizetik. 1846-ban eltörölték a türedelmi adót, 1848-ban az első felelős magyar minisztérium felfüggesztette a részletek kifizetését is, de a szabadságharc leverése után a császár mégis behajtatta a hátralékot is.
