Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)

Függelék - IV.7.B. Nógrád vármegye adószedőjének - számvevőjének iratai

Az 1646. évi 26. tc. ezen adófajta megfizetésére kötelezte az armalista (címeresleveles) vagy egytelkes, birtoktalan nemeseket, de a nemesek kúriáján élő ún. curiális jobbágyokat, zselléreket is. A különböző adókivetési formák egyre jobban közelítették a valóságos adóalapot, a jobbágy tényleges vagyoni állapotát. Az 1696-os utolsó portaösszeírás már csak a régi portális formát, kereteket hagyta meg, mivel ez is négy jobbágytelket, illetve háztartást vett egy "portának", kikötve azonban, hogy egy-egy adóportának 120 mérőnyi vetésterülettel kell egyenlőnek lenni. A kivetés az alábbiak szerint történt. A község mérőben kifejezett egész vetésterületét elosztották az előírt 120 mérőnyi portamértékkel és a hányados adta a község adóportáinak a számát, függetlenül attól, hogy hány egész, félvagy negyedtelkes jobbágy lakott a községben. Az 1696. évi portaösszeírás alapjává tehát már nagyrészt a jobbágyi teherbíróképességet tették meg. Ezzel szemben a portális adózás helyébe lépő megyei rovásösszeírások nem a jobbágyportákat írták össze, hanem a jobbágy családfőket a felnőtt családtagjaikkal együtt, gabona és bortermésüket, állatállományukat és egyéb regálé jövedelemforrásaikat, amelyről a falu vezetőinek minden évben eskü alatt kellett vallaniuk: "Az Bírót harmad magával esküttessék meg arra, hogy az Helység Lakosait, úgy mint Gazdákot, Selléreket, s Eözvegy Asszonyokat rend szerint megnevezik, elé Számlállyák és senkit ki nem tagadnak ..." /ÍV Az adószedésnek három fázisa volt: a kivetés, a behajtás és az elszámolás. Ennek a népszerűtlen feladatnak a falvakban a mindenkori bíró volt a végrehajtója, minden kellemetlen következményével. Ha a falu nem akart, vagy nem tudott fizetni, a bírót mindaddig fogva tartották a hatóságok, amíg a hátralékot ki nem egyenlítették. A kellemetlen feladatot az sem tette .vonzóvá, hogy viselője hivatali éve alatt személye után nem fizetett adót, így a megyei közigazgatási hatalom hatósági kényszerrel tette kötelezővé a házak sorrendjében a bíróság vállalását. Amit kezdetben a királyi összeírok, a dicátorok végeztek, az a XVII. század második felétől a járási szolgabírók és megyei esküdtek feladatává vált. Az 1723-as rovásadó összeírás pl. az alábbi hasábcímeket tartalmazta: - Nomina incolarum. (A lakosok nevei.) - Hospes cum filiis et fratribus annorum 20. (A lakos fia, illetve testvére 20 év felett. Helyenként 16 évtől adóköteles volt minden nem nemes férfi) - Hospites cum filiabus annorum 17. (A jobbágynő /feleség/ és 17 éven felüli lánya.) - Artificium continuum. (Állandó mesterséget folytat.) - Boves sive equi jugales. (Ökrök és igás lovak.) - Vaccae mulgibiles.(Tejelő tehenek.) - Vaccae steriles. (Meddő tehenek) - üuvenci, juvencae et equi annorum 3. (Három éves, vagy fiatalabb csikók és lovak.) - Oves et caprae mulgibiles. (Anyajuhok és kecskék.) - Oves et caprae steriles. (Meddő juhok és kecskék.) - Agnelli et hadéi. (Bárányok és gidák.) - Apum alveari. (Méhkasok.) - Porci majores annorum. (2 évnél idősebb disznók.) - Triciti kilae. (Búzának kilája.) - Hordei, millii et panici kilae. (Árpának, kölesnek, muharnak kilája.) - Avenae et speltae. (Zab és tönköly kilája.) - Lebetes singillatim. (Pálinkafőző üstök.) - Braxatoria. (Sörfőzdék.) - Macella, educilla. (Mészárszékek és borkimérések.) - Molendina 40 kilas annuatim importantia - aquatica et mola asseraria. (É-