Jobbágyvilág Nógrádban. Tájékoztató a levéltárban őrzött feudális kori összeírásokról - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 12. (Salgótarján, 1989)
Függelék - IV.7.B. Nógrád vármegye adószedőjének - számvevőjének iratai
dásban. Budapest, 1963. "... Úgy határozott a tekintetes vármegye ..." Nógrád megyei statútumok a XVII-XIX. században. Összeállította: Schneider Mikós-Nékám Edit Salgótarján, 1981. Belitzky János : Nógrád megye története 896-1849. I. kötet. Salgótarján, én. Kirilly Zsigmondné-N.Kiss István : Adatok a paraszti gabonatermesztés kérdéséhez a XVI-XVII. századi Magyarországon (Agrártörténeti Szemle 1969. 1-2. sz.) IV.7.B. Nógrád megye adószedőjének - számvevőjének iratai (Perceptoralia) ROVÁS (Dicalis) összeírások: Évkoré: 1647-1772; 1772-1848 Számköre: 1-297; 1501-2894 Az itt összegyűjtött, különböző rovatokból álló összeírások a 17. század közepén az államnak, később a vármegyének fizetendő (pénzbeli, természetbeni) adóterhek nagyságát, minőségét rögzítik. A beszedhető adó összege mindenkor az adóalanyok teherbíró képességétől, vagyonától függött, melyet az évszázadok folyamán különböző módon rögzítettek, állapítottak meg. Károly Róbert sikeres gazdaságpolitikája az 1330-as években lehetővé tette az értékálló — vagyis szabott súlyú aranyból készült — magyar pénz, a forint kibocsátását. A király ezzel egyidőben megszüntette a pénzváltásból eredő állami bevételt, és helyébe a "kamara hasznának" (lucrum camerae) nevezett országos adót , évente 18 dénárt vetett ki minden olyan jobbágyportára, kapura , melyen egy megrakott szekér által mehetett. Ezért nevezték kapuadónak . A királyi adó a feudális államban elsősorban hadi célokat szolgált. Elnevezése contributio , magyarul hadiadó volt. A rendkívüli hadisegélyt (subsidium) a rendek a király kívánságára szükség esetén szavazták meg, s Mátyás uralkodása alatt vált általánossá. A mohácsi vész után a rendek rendszeresen megszavazták ezt az adófajtát a védelmi költségekhez ~ végvárak fenntartásához — való hozzájárulásként. (Vö. 1542. évi 26. tc. és 1542. évi 8. tc.) Az adó kivetése 1526 után a porták számához igazodott. A porta, mint adóegység eredetileg a jobbágytelket jelentette, a hozzátartozó földdel együtt, függetlenül attól, hogy hány család élt rajta. Ez az állapot bizonyos aránytalanságot szült, és azoknak kedvezett, akik tehetősebbek voltak. így a porta tehát mint adóegység és a tényleges jobbágytelek között a XVI. század végén a kapcsolat megváltozott. 1596 és 1608 között a kivetés alapja a házak száma volt. Mikor pedig a török háború következtében a házak száma jelentősen leapadt, főleg az igás és haszonállatok adták az adóegységet. Az 1647. évi 36. tc. szerint 4 saját ekével (és 4-6 igásállattal) gazdálkodó jobbágy vagy 16 zsellér (illetve igásállat nélkül gazdálkodó ember) háztartását kellett együtt egy portának számítani. A nemesi vármegyei adminisztráció fenntartásából eredő kiadások fedezésére a XVI. sz. második felétől az adózókat kötelezték háziadó , megyei taksa megfizetésére is. Összege általában harmada, negyede volt a mindenkori hadiadónak.
