„…úgy határozotta tekintetes vármegye…” - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 11. (Salgótarján, 1981)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A feudális kori vármegyék életének szervezésében, irányításában rendkívüli jelentőséggel bírtak a megyei közgyűlés alkotta szabályrendeletek, az úgynevezett statútumok. A megyék statutumalkotási jogkörét első ízben Werbőczy István fogalmazta meg Tripartitumában. Eszerint a megyéknek jogukban áll „mezőnek, réteknek, erdőknek folyóvizeknek őrzéséről és malmoknak állapotjáról és jövedelmekről és egyéb efféle dolgokról", továbbá ..törvény idejének és folyásinak magatartásában" (1) rendeleteket alkotni. Azonban már Werbőczy is előírta, hogy a létrehozott statútumok az ország törvényeivel ellentétesek nem lehetnek és „csak ő köztök erősek és csak ő magokra szólnak" (2), tehát más megyében, illetve más megyebeli lakosokkal szemben nem alkalmazhatók. A törvényhozás lassúsága, a törvények megismertetésének nehézkessége és a végrehajtás körülményessége következményeként a megyék a XVI. századtól kezdve egyre szélesebb körben éltek a stntuturnalkotás jogával, amely gyakorlat azután idővel rendkívül nagy méreteket öltött. Az 1723. évi 47. törvénycikk értelmében felállított helytartótanács már igyekezett ugyan fékezni és a törvények végrehajtására szorítani a megyéknek ezt a tevékenységét, ez azonban hosszú ideig nem járt teljes sikerrel. Csak később, a XIX. században vált észrevehetővé, hogy a megyék már inkább a felsőbb rendeletek végrehajtását szabályozták. Valószínű, hogy ez a gyakorlat nem vált általánossá, hiszen a helytartótanácsnak még az 1842. évi 3446. számú körlevélben is ismételten figyelmeztetnie kellett kötelességeikre azokat a megyéket, amelyek ,,a törvényhozást illető rendelkezéseket önhatározataikkal merészen megelőzni nem átallják." (3). Ez a körülmény is magyarázata lehet annak, hogy a statútumok nagy része a XVIII—XIX. századból maradt ránk. A szabályrendeleteket egyébként a megyei közgyűlés a megyei jegyzőnek, illetve az erre a célra a közgyűlés által választott bizottságnak az előterjesztése alapján tárgyalta meg és hagyta jóvá. A XIX. század elejére vált kizárólagos gyakorlattá az, hogy a statútumok előkészítésére a megyei közgyűlés bizottságot nevezett ki. Ennek a bizottságnak (députâtionak) elnöke legtöbbször a mésodalispán, tagjai a megyében jelentős közéleti szerepet játszó nemesek voltak. Az általuk kidolgozott javaslatok kerültek a közgyűlés elé. (Erre található utalás több alkalommal is az itt közzétett statútumokban). A ren-