„…úgy határozotta tekintetes vármegye…” - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 11. (Salgótarján, 1981)

BEVEZETŐ

deletek nagy részénél a bizottság által javasolt szöveg minden változtatás nélkül került a jegyzőkönyvbe. Mivel a közgyűlés összehívása hosszadalmas, nehézkes volt, egyre gyakrabban fordult elő az, hogy a statútumok megalkotásával a kisgyűlés foglalkozott, az ilyen statútumok azonban természetesen csak a legközelebbi közgyűlésen való felolvasás után váltak hitelesekké. A közgyűlések, illetve a kisgyűlések vonatkozó jegyzőkönyveit azután a főispánnak, vagy helyettesének adták át, aki azokat megvizsgálta és felterjesztette a helytartótanácshoz. (4). A statútumok elkészítésével kapcsolatban még annyit tudunk, hogy a megyék — tudomásulvétel végett — megküldték egymásnak statútumaikat, így a megye, ha ott is szükségessé vált ugyanarról a tárgyról a rendeletalkotás, néha változtatás nélkül átvette és hirdette ki a másik megye rendeletét. Az általános gyakorlat szerint a közgyűlés kizárólagos joga volt az, hogy statútumot alkosson az árszabásról, a házadó nagyságának meghatározásáról, az állandó, illetve ideiglenes küldöttség kinevezésérői. (5). De természetesen a felsoroltakon kívül még igen sok kérdést illetően alkottak rendeleteket a megyékben: a statútumok, mint a válogatásunk is bizonyítja, az életnek szinte minden területét szabályozták: a cselédtartástól a marhavész elleni küzdelemig. A rendeletek egy része alkalmi jellegű volt, egy esetre szólt csak: ilyenek pl. a járványokkal kapcsolatos rendelkezések. Nagyobb részük azonban állandóságra, folyamatos szabályozásra törekedett, ezekben az egész megyére kiterjedő érvénnyel, nagyobb jelentőségű ügyeket igyekeztek helyes mederbe terelni (ilyen pl. a jobbágyszöktetések megakadályozása, tűzesetek megelőzése, közbiztonság fenntartása stb.) A rendeletek tematikája természetesen korszakonként is változó: az állandóan előforduló témákon kívül (amilyen pl. a tűzvédelem) mindig az adott évtizedekben leginkább előtérben álló kérdés szabályozása jelenik meg a statútumokban. A XVIII. század végétől, de különösen a XIX. század elejétől már nagy számban találhatók közöttük a központi rendelkezések végrehajtására, azok értelmezésére hozott rendeletek, illetve azok, melyek a közigazgatás fejlődése következtében egyre terebélyesedő megyei hivatalok működését szabályozták. A rendeletek végrehajtásáról ma még csak annyit tudunk, hogy a közgyűlés által elfogadott és a jegyzőkönyvbe is bejegyzett, szabályrendeletek ismertetésével, közhírré tételével az első vagy másodalispánt, esetleg az ezzel megbízott küldöttséget, illetve — és ez volt a leggyakoribb eset — a járási szolgabírákat bízták meg. (6). A jegyzői hivatal által szétküldött statútumok zárórészében utasították a városok, községek bíráit és jegyzőit, a lelkipásztorokat, hogy a rendelet tartalmát a néppel ismertessék. A statútumoknak töb'ször megismételt kiadásából, de nem egy esetben magának a rendeletnek a szövegéből is arra következtethetünk, hogy azok a gyakorlatban nem mindig érvényesültek maradéktalanul, a bennük előírtakat nem hajtották végre. A kérdésnek részletesebb vizsgálata még további kutatásokat igényel. Ugyanígy vizsgálatra szorul és további kutatást igényel annak a megállapítása is, hogy -nion sor ke^ült-e valaha a statútumokban megfogalmazott szankciók érvényesítésére (melyek között a kővel való agyonveretéstől egészen a pénzbüntetésig a megtorlási módok igen széles skálája található). Válogatásunk közzétételének azonban nem ez a célja. Szándékunk csupán az volt, hogy a Kolozsvári—Övári-féle. jogszabálygyűjteményből kimaradt Nógrád megye statútumok színe-javát tegyük hozzáférhetővé az érdeklődök