„A művelődésügy földreformja…” Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád megyei történetéből - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 8. (Salgótarján, 1978)
Bevezető. Az iskolák államosítása Nógrád megyében
ját, az Űj Korszak-ot. Ebben, valamint az ugyancsak 1906-ban megalakított Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete keretében is állandóan hirdette szocialista nézeteit. Követelései között szerepelt az iskolák államosítása, a hitoktatás kiszorítása az iskolákból, a tanítói fizetések rendezése. Az időközben megszűnt, de 1910-ben újra megindított Üj Korszak képviselte továbbra is Magyarországon a radikális pedagógiai, oktatási célkitűzéseket és teremtette meg a Tanácsköztársaság rendeletéinek elvi alapjait.4 Az ellenforradalmi rendszer természetesen megsemmisítette a Tanács- köztársaság iskolaügyi intézkedéseit s lényegében visszatért a dualizmus kori iskolaszerkezethez. Az 1921. évi XXX. törvénycikk szabályozta az iskolakötelezettséget. A törvény az elemi népiskoláknak két tanfolyamát különbözteti meg: a 6 éves mindennapi és a 3 éves továbbképző tanfolyamot. A községi és állami elemi népiskolákban mind a két tanfolyam fenntartása kötelező. A hitfelekezeti iskolák nem tartoznak ismétlő tanfolyamot is fenntartani.5 A Horthy-korszak nevelésügyét egyébként a rendszer megszilárdítására irányuló törekvés jellemezte. A népiskolák a maguk szegényes, korszerűtlen körülményei között csupán „elemi” ismereteket nyújtottak a tanulóknak. A középiskola a kiváltságos osztályok, rétegek iskolája volt. A szakoktatást lebecsülték, elhanyagolták. Az iskolarendszer felépítése, anyagi, személyi ellátottsága híven követte a köznevelés fenti célkitűzéseit. A kultuszkormányzat a középfokú és felsőfokú oktatás intézményeit anyagilag is előnyben részesítette az alsófokú oktatással szemben. A korszak népoktatási hatóságairól annyit kell összefoglalóan elmondanunk, hogy az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk, majd az ezt követő jogszabályok szerint az iskolai felügyeletnek és igazgatásnak három fóruma van: helyi, közbeeső állami, valamint legfelső felügyelet és igazgatás. A helyi felügyeletet az állami és községi iskoláknál a gondnokság, illetve a községi iskolaszék látja el, amely a királyi tanfelügyelőségnek van alárendelve. A felekezeti iskolák felett a közvetlen felügyeletet a hitfelekezeti iskolaszék gyakorolja, amely az illetékes egyházi főhatóságnak van alárendelve. A másodfokú népiskolai felügyelő és igazgató hatóság a királyi tanfelügyelő és a törvényhatósági bizottság.7 A királyi tanfelügyelő hatásköre egy megyére terjedt ki, közvetlen intézkedési jogköre volt az állami, községi, magán és társulati népoktatási intézményekben. A felekezeti iskolákban azonban csak ellenőrzési joggal rendelkezett. Jelentéseit a törvényhatósági bizottsághoz, illetve a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez küldte. Az egyházak autonóm iskolai szervezete megfelelt az állami és községi népiskolák szervezetének . . . a tanterv, az iskolai fegyelem, a tanítási idő, az iskolaszervezés, a tanítóválasztás kérdéseiben figyelembe vették mindenkor az állami és községi iskolák jogviszonyait.8 A II. világháború óriási anyagi veszteséget jelentett az egyébként is szegényes, korszerűtlen iskolarendszerünknek. Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter 1955-ös költségvetési beszámolója szerint a háborúban elpusztult a tantermek 30%-a, súlyosan megrongálódott 50%-a, sértetlen állapotban alig maradt tanterem.9 A kultuszminisztérium vezetése és felügyelete alatt álló kulturális intézmények háborús épület- és felszereléskára 470 millió aranypengő.10 Óriási volt a tanítóhiány. „A tanítás megkezdéséhez a meglevő 22 560 tanító mellett hozzávetőlegesen 5000-re lenne szükség.”11 4
