Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ A magyar területi levéltárak közel tizenöt éve fogtak hozzá ahhoz a munkához, melynek eredményeképpen — már a megyék nagy részében — elkészült a megyei helytörténeti olvasókönyv. Ez a kiadvány azt célozza, hogy a megyére vonatkozó — elsősorban a megye levéltárában található — eredeti dokumentumokból olyan válogatást adjon közkézre, amely a megye történetének legfontosabb eseményeit, a megye népének életét szemléletesen mutatja be, hozza közel az olvasóhoz. A Nógrád megyei Levéltár önállósulása után, 1968-tól gondolhatott arra, hogy az ország többi levéltárai mintájára elkészítse tudományos igénnyel, de messzemenően széles körű közművelődési hasznosítás céljából a maga olvasókönyvét. A válogatás összeállításánál Nógrád megye esetében számolni lehetett egy igen kedvező körülménnyel: azzal, hogy 1969—1974. években megjelent a négykötetes megyetörténet, továbbá napvilágot látott több forráskiadvány és dokumentumkötet (a megyei múzeumi szervezet és a levéltár gondozásában). Ez a körülmény lehetővé tette, hogy az olvasókönyvek elé kitűzött feladatokat, bizonyos mértékben módosíthassuk. Míg ugyanis a megyék nagy részében — megfelelő korszerű megyetörténetek híján — az olvasókönyveket úgy volt célszerű összeállítani, hogy az abban közölt dokumentumok a lehetőség szerint minél teljesebb keresztmetszetét adják a megye történetének, Nógrád megye olvasókönyve esetében ez a követelmény nem mutatkozott olyan sürgetőnek, lehetővé vált az, hogy a minél nagyobb teljességre való törekvés feladásával a többieknél nagyobb arányban idézhessünk a hétköznapokat bemutató, az egyes korok életére jellemző, azok hangulatát, sajátosságait, egyes, kevésbé fontos részletkérdéseit megvilágító dokumentumokból. Lehetővé vált továbbá az is, hogy a különböző korszakok anyagának összeválogatásánál figyelembe vehessünk olyan forrásszemelvényeket, melyek nyersanyagot szolgáltathatnak az érdeklődő, az olvasó számára bizonyos levéltári forráselemzéshez. Köztudomásúan a levéltári forrásanyag egyik alapvető jellegzetessége az, hogy annak idején egyik, vagy másik írat nem bizonyos történeti mozzanatoknak az utókor számára való megörökítése céljából készült. Éppen ezért a levéltári íratnak sokszor nem is a tulajdonképpeni tartalma, mondanivalója az érdekes a kutató, az olvasó számára, hanem mindaz a kiegészítő rész, a „töltelék", a mellékmondatok, a sorok közül kiolvasható gondolatok, információk, melyek csak az írat keletkezési körülményeinek ismeretében, más forrásokkal való egybevetésben bonthatók abból ki. Ezért van az, hogy a válogatás lapozgatója úgy érezheti: sok dokumentum látszólag nem „érdekes", mellékesnek tűnik. Valójában ezek a források is sok értékes tájékoztatást tartalmaznak, igaz, sokszor nem a kimondott tárggyal szoros összefüggésben. Olvasókönyvünk anyagának összeválogatásánál a már említett körülmények, a megye történetére vonatkozó egyéb, hozzáférhető kiadványok megléte