Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)

DOKUMENTUMOK - I. A mohácsi vész előtti kor (—1526)

tokállomány és ezzel a királyi vármegye bomlási folyamatának egyik tünete, és velejárója volt a világi nagybirtok kiépítése is, amelynek egyik eszköze a királynak jó szolgálatot tevő feudális urak részére történő birtokadományozás. A bemutatott adományozás a nógrádi-- várjobbágyok sérelmére történt, és ezért azok tiltakoztak is ellene. Az adománylevélben tálálható határleírásban, (amely középkori okleveleink egyik legértékesebb része) a ma Nagybátonyhoz tartozó Lengyend, valamint Dorogháza, a Mátra és Somoskő nevére ismerhetünk rá többek között. 2. IV. BÉLA RENDELKEZÉSE AZ EGYHÁZI SZOLGÁLATBÓL MEGSZÖKÖTT VADKERTI JOBBAGYOKRÓL 1255 Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Bulgária királya minden Krisztus-hívőnek, mind a jelenlevőknek, mind az el jövendőknek, kik jelen levelünket olvassák, üdvösséget azúrban. Valamennyiük tudtára kívánjuk adni jelen levelünkkel, hogy mivel mi a tatárok támadása után országunk állapotát megújítani, kinek-kinek a saját birtokát visszaállítani és az örökös híjával levő tatárok által kegyetlen halállal legyilkolt falvakat újratelepíteni kívánván, három vármegyének, vagyis Nógrádnak, Hontnak és Gömörnek együttes ülését Vác városába összehívtuk, és mivel az erre vonatkozó hirdetményünkben mind az elfoglalt falvak, mind az elszenvedett jogtalanságok miatt elégtételt adni szándékoztunk; többek között Benedek esztergomi érsek úr azzal az alázatos és ájtatos kéréssel keresett meg, hogy egyházának egyes nemeseit és jobbágyait és más katonáskodóit, és szegődményeseit, akik az egyház szolgálatából elmenekültek, és magukat az ország szabad nemeseinek tartják, a szent királytól rájuk kiszabott egyházi szolgálatra visszatérni kényszerítsük. Engedve a kérésnek, országunk főnemeseinek és főpapjainak elhatározásával egyetértve úgy határoztunk, hogy Tekus ispán, Zecheni Folkus és Zihigi Loránd, szeretett Nógrád megyei híveink tudják meg és vizsgálják ki a nevezett Nógrád vármegyében, hogy kik és mifélék azok a szolgálattevők, akik a nevezett egyháznak a szent királyok által számukra elrendelt szolgálata alól magukat kivonták. Ezek után említett híveink nagy sokára hozzánk jővén jelentették nekünk, hogy Echen fia, Lukács, Halad, fiával, Mókával együtt, Vonunto fiával, Bulcsúval együtt, és Domonkos fia, Donkus állottak a nevezett egyház szolgálatában, akiknek a szolgálatáról alább szó esik, és akik a gyenge felügyelet következtében földjeikről eltávoztak, (amelyeket Uodkerten bírtak). Őket az előbb említett ispánok, Tekus, Folkus és Lóránd saját vadkerti földjeikre visszavezették, hogy ott az egyház megszokott szolgálatát folytassák és ezért számukra a földet ki is jelölték... Egy részt Donkus tizedszedőnek, a másik részt Lukács katonáskodónak, a harmadikat Vonuntonak és fiának, a negyediket pedig Halaidnak. A fennmaradó három részt más szolgálattevőknek: vagyis a hét részre osztott földet részükre otthagyták. Mi pedig királyi tekintélyünknél fogva úgy rendelkeztünk,