Nógrádi évszázadok. Olvasókönyv a megye történetéhez - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 6. (Salgótarján, 1976)
DOKUMENTUMOK - I. A mohácsi vész előtti kor (—1526)
hogy a nevezett szegődményesek az említett földet el ne adhassák, se másképpen el ne idegeníthessék, hanem az érsek úr szolgálatában arról magukat eltartsák. Amely dolog emlékezetére és örökérvényű megerősítésére adjuk jelen levelünket, pecsétünkkel megerősítve. Kelt szeretett hívünk, Smagrard mester, választott fehérvári püspök keze által, az Úr 1255., királyságunknak pedig 21. esztendejében, szeptember 16-án. Esztergomi prímási levéltár, Archívum Saeculare, Lad. F. 1. Nro. 1. Közli: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. köt. Esztergom, 1847. 422—424, valamint Szentpéítery I. köt. 1048. sz. Latin eredeti. A királyi várbirtokok bomlásának velejárója volt az egyházi nagybirtokok megerősödése, tekintélyüknek a növekedése is. Bár IV. Béla megkísérelte, hogy a királyi birtokok régi erejét visszaállítsa, igyekezete a tatárjárás miatt eredménytelen maradt, és így ő sem állhatta útját a bárók és egyházi főurak elhatalmasodásának. Erre utál oklevelünk is, melyben a király (aki többször is járt Nógrádban a tatárjárás utáni években), a több megye ügyeit intéző közgyűlésen — az akkor Nógrád megyéhez tartozó Vác városában — az esztergomi érsek érdekei mellett áll ki, és Nógrád megyei híveinek, Tekus, Szécsényi Folkus és Szügyi Lóránd ispánoknak szolgálatait veszi igénybe a Vadkertről (ma Ersekvadkert) megszökött érseki szolgálattevők előkerítésére. Az említett szegődményesek egyébként ahhoz a szolgaréteghez tartoztak, amelynek tagjai a XIII. század osztályharcai során rázták le régi robotterheiket és váltak így jogilag is jobbágyokká. 3. RÉSZLET SZÉCSÉNY KIVÁLTSÁGLEVELÉBŐL 1334 Mi, Károly ... király ... kijelentjük .. . hogy Tamás nagyságos férfiú erdélyi vajda és Zonuki ispán, szeretett és hozzánk közelálló kedves hívünk magas színünk előtt megjelenvén hűségéről és hűséges szolgálatainak érdemeiről ... beszámolva és nyilatkozva alázatosan és áhítattal kérte királyi kegyességünket, hogy nagyságunk megszokott jó indulatától vezérelve az ő örökölt községének, a Nógrád vármegyében, az Ipul-folyó mellett fekvő Zechennek szabadságot, illetve a szabadságnak olyan jogát kegyeskedjünk megadni, amely kiváltságokkal Buda város polgárai és telepesei élnek alapítása kezdetétől fogva, és, hogy az említett Zechent hasonlóképpen fallal, védőtornyokkal és más, a vár megerősítésére alkalmas és szükséges épületekkel láthassák el. Mi, mivelhogy az elfogadott szolgálatokért adósok vagyunk, különösen azokat illetően, akik országunk felemelése és gyarapodása érdekében saját életük veszélyeztetésétől sem riadnak vissza, a megfelelő módon kívánjuk a tett szolgálatokat adományok nyújtásával meghálálni, a fent említett Tamás, erdélyi vajda és Zonuki ispán előterjesztett kérelme alapján... az említett Zechen községet Buda városunk kiváltságával és előjogaival ékesíteni kívánván, számára ugyanazt a szabadságot, mellyel budai polgáraink is élnek, valamint azt, hogy ott mindennemű falakat, védőtornyokat és a védelmet szolgáló egyéb