Dézsma és robot. A jobbágylakosság helyzete a XVIII. század végén a mai Nógrád megye területén - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 1. (Salgótarján, 1971)
Bevezető
a megye halárain belül. Egyúttal arra is alkalmas lehet az adatközlés, hogy a kutató felmérhesse egy-egy szűkebb terület vagy táj sajátosságait, az ország más vidékeitől eltérő jellegzetességeit. Az esemény, mellyel a közölt adatok kapcsolatosak, az ország történelmének fontos mozzanatát jelenti. Annak a törekvésnek a megvalósulását, hogy az uralkodó a jobbágyság és a földesurak viszonyát egységesen és részletekbe menően szabályozza. Erre azért volt szükség, hogy megállapítva a parasztoktól követelhető szolgáltatások és adók maximális mennyiségét, az állami adóbevételeket, melyeknek nagy része a jobbágyoknak az úrbéres földek utáni adózásából eredt, ne veszélyeztethesse a földesúri terhek növekedése. Ezekben az időkben, különösen 1765-től a jobbágyok sorozatosan fordultak kérvényeikkel, panaszaikkal a királynőhöz, sőt még határozottabb formában, a szolgáltatások megtagadásával, földfoglalásokkal, zavargásokkal is kifejezést adtak elégedetlenségüknek. A tervezett rendezés a főnemességnek nem állt érdekében, ezért az 1764-es országgyűlésen, mikor szóba került az úrbér szabályozásának az ügye, a rendek — köztük Balogh János nógrádi első alispán is — a javaslatot elejtették. Mária Terézia ezért meg is neheztelt az országgyűlésre és így került sor arra, hogy a kérdést rendeleti úton szabályozza. 1767. januárjában jelent meg a híres úrbéri rendelet a parasztság úrbéres szolgáltatásainak szabályozásáról. Végrehajtását még abban az évben megkezdték, Nógrád megye 1770—1771 években került sorra. A rendelet végrehajtásához mindenekelőtt szükség volt a helyzet megbízható felmérésére, ezért megkezdődött a falvak népének meghallgatása s ennek alapján a jobbágyok földjeinek, a helyzetüket befolyásoló tényezőknek az összeírása. Kiküldött királyi biztosok vették kézbe a munka irányítását, az ő vezetésük és szervezésük alatt a megyék megbízottai hozzáláttak a helyzet felméréséhez. Ennek egyik fontos mozzanata volt, hogy egy országosan egységes kérdőív, az úrbéri Kilenc Pont (Novem Puncta) alapján az egyes falvak vezetői (bírák, esküdtek, stb.) a falu egész lakossága nevében vallomást tettek helyzetükről. Ezt a vallomást a község lakóinak többségénél használatos nyelven a megyei kiküldöttek jelenlétében a falu jegyzője rögzítette írásba és annak elkészülte után a falu vezetőinek aláírásával hitelesítették. A kilenc kérdőpont eredeti magyar szövege a következő volt: 1. Vagyon-é valamelly urbariumjok, s ha vagyon, minéműek és micsoda időtül fogva hozattatott bé? 2. Ahol penigh semmi urbáriumok ekkoráig nem voltak, contractus szerint-é, avagy bevett szokás és usus szerint a jobbágyi roboták tétettek? És ollyatin robottáknak pedighlen ideje mioltátul fogvást kezdődött és vétetett bé? Nem, de nem talán az mostani contractusok előtt más urbáriumok voltak, és azok micsodásak voltak? És mikor kezdődött mostani robotolásnak módgya? 3. Ahol semmi urbáriumok és contractusok nincsenek, az szokott és ususban vett jobbágyi adók mibül állók; ezen föllyül mikor és mi móddal az ollyatin szokásban vett robotok kezdőttek?
