Dézsma és robot. A jobbágylakosság helyzete a XVIII. század végén a mai Nógrád megye területén - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 1. (Salgótarján, 1971)

Bevezető

4. Minden helségnek micsoda és minemű haszonvétele, úgy ellenben micsoda kárára szolgáló álapoti határiban vannak? 5. Hány és micsodás szántóföldeket és réteket egész ház helyes jobbágy bír, egy hold föld hány posonyi mérőre való és a réteken maga ideiben sarjút kaszálni lehett-é? 6. Egy-egy jobbágy által hány napi és minémő robot, mennyi számú vonyó marhával eddigien az uraságnak tétetődött és az menetelek az jövetelekkel az jobbágyoknak számi áltató tt-é az robotában, vagy sem? 7. Az kilenczed eddighlen és micsoda időtül fogvást mikbül adatott és azon kilenczednek ki adása azon vármegyebéli más dominiumokban szokásban vagyon-é? És miket még a jobbágyság más adó feiben esztendőnként maga földes uraságának adott és jelessen az adók és ajándékok az földes úr által akár kész pénzben, akár naturálékban mibül állók? 8. Hány puszta ház helyek vannak minden helségben, melly időtül fogvást, és mi okbul pusztultak el és ki által birattatnak? 9. Az jobbágyok szabadok-é, vagy örökösek? A kérdésekre adott válaszok tehát azt mutatják, hogy milyen volt a helyzete a falvak lakosságának az úrbérrendezést közvetlenül megelőző időben, hogyan élt a jobbágyság, mennyi és milyen jellegű kötelezettség fűzte földesurához. Főként az utóbbira, a szolgáltatások jellegére és méreteire vonatkozóan nyújt sok adatot a vallomásoknak e. fontos gyűjteménye. Világosan kirajzolódik előttünk az egyik legsúlyosabb tehernek, a robotnak a jellegzetessége. Látjuk, hogy a földesúr nem csak a rendes, megszokott mezőgazdasági munkák (szántás, vetés, aratás, behordás, szőlőművelés, szüretelés, komlószedés, stb.) végzésébe vonta be jobbágyait, de rendkívül nagy mértékben igénybe vette fuvarozások céljára (a jobbágyszekerek szalutáltak gabonát, fát, követ, bort és egyéb italokat, meszet, élelmiszert, stb., nem egyszer az ország legtávolabbi vidékeire is). Bevonták a jobbágyokat különféle műszaki jellegű munkákba is (jühakol építés, egyéb gazdasági épületek elkészítése és karbantartása, gátmunka, csatornatisztítás), de rendszeresen foglalkoztatták a vadászatban is. Kötelesek voltak nem egyszer halászni, fát vágni, meszet égetni, dongát hasogatni, kendert feldolgozni a földesúr számára. Volt, aki a földesúr lakóházánál teljesített szolgálatot, vagy fűtött, sőt egyeseket levélhordással is megterheltek. Sok jobbágyfalu igaerejét vette igénybe az előfogatok biztosítása a földesurak és azok tisztviselői részére. Ugyancsak számottevő megterhelést jelentettek a jobbágyság számára a különféle természetbeni szolgáltatások. Valamennyi földesúr megkövetelte a vajat, tojást, csirkét — különböző mennyiségben —, de kellett adni ezen kívül tyúkot, sertést, borjút, bort, kendert is. Egyes földesurak igénye olyan természetbeniekre is kiterjedt, mint sajt, dohány, gomba, mogyoró, zsák vagy zsákvászon, de olyan is volt köztük, aki szőlőkötéshez való háncsot, inget, gatyát is követelt jobbágyaitól. Sokszínű képet mutat a pénzbeli szolgáltatások bonyolult rendszere is, valamint az ugyancsak súlyos terhet jelentő terményhányad-adás kü-