Dézsma és robot. A jobbágylakosság helyzete a XVIII. század végén a mai Nógrád megye területén - Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 1. (Salgótarján, 1971)

Bevezető

lönféle formái. Mint láthatjuk, a legtöbb Nógrád megyei község kilencedet adott földesurának, 18 curialis helység lakói hetedet adtak, 6 község (mely egyházi földbirtokok kezén volt) tizedet szolgáltatott. 5 zsellérközség nem adott dézsmát. 4 község pedig pénzen váltotta meg azt. A falvak parasztságának nemzetiségi összetételére utal az a tény, hogy a bemutatott 147 községből 33 község lakói szlovák, 2 község lakói pedig német nyelven tették meg vallomásukat. (Ezek a községek főként a megye délnyugati részén találhatók). A vallomásokban foglalt gazdag anyag értékelésére és bővebb kifejtésére ezúttal nincs lehetőség, csupán érzékeltetni kívántuk a forrásanyag jelentőségét. Az érdeklődők számára elsősorban a következő művek tanulmányozását ajánlhatjuk: — Felhő Ibolya: A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek. Megjelent a Kovacsics József szerkesztésében kiadott, A történeti statisztika forrásai c. kötetben, Bp. Közgazdasági és Jogi kiadó, 1957; — Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében. Bp. Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadása, 1967. Ez a kötet a Pest megye északkeleti részében levő községek 9 pontra tett vallomásainak teljes szövegét közli; — Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. kötet. Bp., Akadémiai Kiadó, 1970. Ennek bevezető tanulmánya országos érvényű, az adatok •— melyeket elsősorban az úrbérrendezés tényét rögzítő ún. úrbéri tabellákból merített — egyelőre csak a dunántúli megyékre vonatkozóan jelentek meg, a nógrádi adatok a később megjelenő kötetekben várhatók.