NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

Kígyósi Attila: Helységnévtárakról a népszámlálás kapcsán

igazgatási kirendeltség, valamint D), E), G) jelzésű anyakönyvi kerületi hivatal működött 1941től. Ezek önállóvá váltak, amikor az illetékességi területükön megalakult Balástya (B), Csengele (H), Mórahalom (C), Röszke (D), Szatymaz (E), valamint Zákányszék (G). A bonyolult, rendezésre váró külterületi közigazgatási viszonyokat tükrözi már az 1933as majd az 1937-es és 1944-es kötet azáltal is, hogy közli az egyes kisebb külterületcsoportosulások, tanyacsoportok gyűjtőneveit is. Például 1933-tól olvasható, hogy Nyírábrány község Bánházapuszta nevű lakotthelye több kisebb tanyacsoport gyűjtőneve, így részei: Haán Elek-tag, Kisbánháza, Középsőbánháza, Nagybánháza, Nemestag. Az 195l-es hivatalos helységnévtár több vonatkozásban is lényegi változást hozott. Egyrészt formai szempontból, ugyanis a betűrendes rész táblázatos módon veszi sorra a témaköröket, ami lehetőséget ad a jobb áttekinthetőségre, valamint a bonyolult jelzésrendszer elhagyására. Itt került sor először névmutató összeállítására is, ami még jobban megkönnyíti a tájékozódást és az egy településről fellelhető információk összegyűjtését. Ennél is lényegesebb, hogy a kötet korszerű településtudományi megközelítésben készült, s a települések fejlettségét jellemző főbb mutatók megjelenítésére törekedett. így a földterület művelési ágankénti megoszlása, a villannyal való felszereltség, az ott lakó népesség alaptevékenységére történő utalás, a közlekedési infrastruktúra részletes bemutatása mind olyan adat, ami ezt a szemléletet tükrözi. Külön fejezet foglalkozik a külterületekkel, itt még az anyaközségtől való távolságot, a település gazdasági jellegét (mezőgazdasági, ipari, üdülő stb.) és a települési formát (szórt, zárt stb.) is megtalálhatjuk. E sokoldalú információrendszer megteremtésében segítséget jelentett a már említett községi adattárak, valamint a községi helyzetkép-statisztikai felvételek felhasználása. Ezekből az újításokból a későbbi kiadások a formai megoldásokat az 1956-os kivételével teljesen átvették, tartalmi szempontból azonban egyikük sem követte teljes mértékben ezt a komplex megközelítésmódot (amellett, hogy például az 1962-es kötetben a községi áramellátás bemutatásán felül a vezetékes vízellátottság és a csatornázottság, valamint az egészségügyi, iskolai intézmények említése is helyet kapott). Az 195l-es kiadás korabeli elismertségét fonák módon jelzi, hogy azt „bizalmas"-nak minősítették és megjelenését 1000 számozott példányban korlátozták. Ezzel vélhetőleg egyfajta űrt is teremettek (főként, ha figyelembe vesszük, hogy 1945 után milyen nagy horderejű, országot formáló közigazgatási változások történtek), amit a jóval szerényebb 1952-es kiadás volt hivatott pótolni. 63