NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)
Gratzl Ferenc: A területi előkészítés feladatai, a közelmúlt hazai gyakorlata, új módszerek a 2001. évi népszámlálás előkészítésében
és szabályozza a végrehajtás konkrét menetét (ütemtervek, feladatleírások, végrehajtási utasítások formájában), amelyet az igazgatóságok továbbítanak a jegyzők felé. A területi igazgatóságokon az előkészítéstől az adatfelvételen át az adatelőkészítésig és -bevitelig megyei (fővárosi) népszámlálási felelősök működnek. Feladataikat részben vagy teljesen függetlenítve (eredeti munkakörük ellátása alól a népszámlálási feladatok idejére felmentve) végzik egy-egy - a nagyobb megyékben és a fővárosban szükség szerint két, illetve több - helyettessel közösen. Ez a felállás több népszámlálásban is megfelelően funkcionált, de a 2001. évi népszámlálás során a számítástechnika szélesebb körű alkalmazása megköveteli külön informatikus helyettes kinevezését is. A megyei felelősök és helyettesek teamjei folyamatos kapcsolatban állnak a KSH központi instruktoraival, akik rendszeresen felkeresik megyéjüket, hogy a helyszínen informálódjanak az egyes feladatok végrehajtásáról, a felmerülő problémákról. Az instruktorok legfontosabb szerepe azonban az, hogy a központi utasítások megyére történő lebontásában, illetve alkalmazásában együttműködő partnerei legyenek az igazgatóságoknak, és biztosítsák az egységes értelmezést a helyi viszonyok között is. Az igazgatósági felelősök és helyetteseik szerepe a 2001. évi népszámlálásban jelentősebb lesz, mint volt 1990-ben vagy korábban. 1990-ben ugyan már kétszintű volt a közigazgatási szervezet, de a megyei tanácsok, mint a városi és községi tanácsok felettes szervei hatékonyan tudták segíteni a KSH-t a területi munkában. A rendszerváltással, az önkormányzati rendszer életbe lépésével ez a lehetőség megszűnt, ma a megyei közigazgatási hivataloknak csupán törvényességi felügyeleti jogkörük van, így a népszámlálással kapcsolatban felelősségük nincs. A KSH igazgatóságoknak ezért saját maguknak kell kiépíteni a városi, községi felelősökkel, a jegyzőkkel való kapcsolattartás és az ellenőrzés csatornáit és módszerét. Erre 1980-ban még rendelkezésre álltak a járási felügyelőségek, amelyek azonban 1981-ben megszűntek, illetve beintegrálódtak a megyei központokba. Egykori szerepük betöltésére feltehetőleg már az előkészítés időszakában életre fogják hívni az igazgatóságok az 1990-ben csak az adatfelvétellel kapcsolatosan működtetett területfelelősi, terület megbízotti hálózatot. Ezek a területfelelősök az igazgatóság mobilizálható munkatársai, akik a számukra kijelölt kisebb megyerész településeivel folyamatos és közvetlen kapcsolatot tartanak fenn, segítik és ellenőrzik is a végrehajtást. A terület apparátus előzőekben vázolt működési sémájában köztes helyzetükből adódóan a megyei felelősök vannak kulcsszerepben. A KSH központnak koncepcionálisan, az ország egészében kell gondolkoznia, a jegyzőknek pedig a feladatok tényleges végrehajtójaként a