NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

gát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt. " E rendelet tehát nyíltan a kollektív felelősség alapjára helyezkedett és törvényellenes módon intézkedett a népszámlálási bevallás felhasználásáról. A közvéleményben külön megdöbbenést keltett, hogy a fenti meghatározás értelmében az áttelepülési kötelezettség a német anyanyelvű, de magukat magyar nemzetiségűnek valló személyekre is vonatkozott, akik ezáltal éppen a magyarsághoz való kötődésüket bizonyították. A rendelet 2. §-a csupán abban az esetben tette lehetővé az utóbbiak mentesítését „ha hitelt érdemlően igazolják, hogy a magyarsághoz való nemzethű magatartásukért üldöztetést szenvedtek." Mentességet egyébként csupán demokratikus párthoz való tartozás, valamint szakszervezeti tagság alapján lehetett kapni. A rendelet 1. §-a megsértette az 1929. évi XIX. statisztikai törvénynek a 18. §-át, amely a statisztikai célból felvett személyes adatok bizalmas kezeléséről szólt. Ráadásul erről a kérdésről nem törvényben, hanem „csak" kormányrendeletben intézkedett. (Ha létezett volna akkor Alkotmánybíróság, nyilvánvaló, hogy e rendeletet hatályon kívül helyezi.) A kitelepítési folyamat 1946 első hónapjaiban megindult, és az év közepéig mintegy 120 ezer fő kitelepítésére került sor. Ehhez nyilvánvalóan szükség volt az 1941. évi népszámlálás anyagának vázolt szempontok szerinti gyorsított ütemű feldolgozására. A különböző forrásmunkák nem tartalmaznak információkat arra vonatkozóan, hogy e feldolgozás a gyakorlatban hogyan valósult meg, a visszaemlékezések arra utalnak, hogy e munkafolyamat irányítását és esetleges gyakorlati végrehajtását a Belügyminisztérium munkatársai végezték. A kitelepítés folyamatában 1946 júliusában átmeneti szünet állt be. Ennek oka az USA megbízottjának az áttelepítés felfüggesztésére irányuló kívánsága volt, amit azzal indokolt, hogy Németország akkori amerikai megszállási övezetében már nem tudnak további áttelepülőket elhelyezni. A Magyarországról érkezők befogadására végül csak a szovjet megszállási övezetben (a későbbi NDK területén) mutatkozott hajlandóság. E területre 1948-ban is még mintegy 50 ezer magyarországi német lakost telepítettek át. A korszakot rendkívül bonyolult nemzetközi és hazai politikai-társadalmi viszonyok jellemezték. A szövetséges hatalmak arra is áldásukat adták, hogy a Csehszlovákiában élő magyar lakosságot - szintén a kollektív felelősség alapján - Magyarországra áttelepítsék. Ezért a 124