NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

magyar kormány rendeletet adott ki például arról, hogy az áttelepült magyar és a kitelepülés előtt álló német lakosságot milyen feltételekkel lehet összeköltöztetni (4/300/1947. M.E. sz. rendelet). (El lehet képzelni az ebből adódó személyes tragédiákat, a két nemzetiség közötti konfliktusokat.) Az ún. kitelepítési rendeletet a későbbiekben többször módosították a mentesítettek kö­rét bővítették, a politikai helyzet változása következtében az egyes politikai pártok saját német nemzetiségű párttagjaikat igyekeztek megvédeni a kitelepítéstől, egy 1947 októberében megje­lent belügyminiszteri rendelet (84.350/1947. B.M. sz. rendelet) pedig a mentesítettek közé szá­mította az ipari, bánya- és mezőgazdasági munkásokat, valamint „a községben nélkülözhetetlen kisiparosokat". E rendelet megjelenésének időpontjában azonban a kitelepítés jelentős része már lezajlott. Az áttelepítési akció befejeződésére az 1949 októberében kiadott 4274/1949 (213)M.T. sz. rendelet utalt, majd végül 1950 márciusában a 84/1950/111.25./ M.T. szám alatt kiadott ren­delet intézkedett „a német lakosság áttelepítésével kapcsolatban kibocsátott korlátozó rendelke­zések alkalmazásának megszüntetése tárgyában." A kitelepítési akció mérlege abban összegezhető, hogy a magyarországi német lakosság­nak mintegy fele kényszerült az ország elhagyására, ami egyúttal ingatlan vagyonának teljes és ingóságai jelentős részének elvesztésével járt. A magyar gazdaság szempontjából szintén hát­rányt jelentett, hogy - főleg az akció első szakaszában - nagy számban telepítettek ki szakkép­zett iparosokat, szakmunkásokat, földjüket belterjesen művelő gazdákat, továbbá más hasznos tevékenységet folytató személyeket. A végül Magyarországon maradó németek is éveken át többnyire bizonytalanságban, hátrányos körülmények között éltek. Az utóhatást önmagában is jelzi, hogy az 1949. évi nép­számlálás alkalmával a megmaradt németségnek is csak töredéke (22 ezer fő) vallotta magát német anyanyelvűnek és csupán 2600 fő német nemzetiségűnek. A bevallás arányai később ja­vultak, de bizonyos tartózkodást - főleg a nemzetiség bevallást - még évtizedeken át nyomon lehetett követni. Az 1941. évi népszámlálás adataival való visszaélés rendkívüli körülmények között va­lósult meg, akkor amikor Európa szerte erőszakos módon végrehajtott lakosságcserék történtek. (A szövetséges hatalmak előzetesen Lengyelországból 3,5 millió, Csehszlovákiából, Ausztriá­125

Next

/
Thumbnails
Contents