NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)

dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében

„7. § A hivatalos statisztikai szolgálatról szóló 1929. XIX. törvénycikk rendelkezéseit egyebekben a jelen törvény alapján végrehajtandó népszámlálás, valamint az azzal kapcsolatos összeírások tekintetében megfelelően alkalmazni kell. " A jogalkotó ebben az esetben eltért a korábbi tételes paragrafusokra történő hivatkozásoktól, ezt valószínűleg azért tette, mert alacsonyabb szintű jogszabályban - pl. miniszterelnöki rendeletben - kívánta részletesen szabályozni az adatvédelmi kérdéseket. (A korábbi precízebb megoldás - alkotmányossági szempontból - megnyugtatóbbnak tűnik.) Az összeírási munkálatok végrehajtására a miniszterelnök kiadta a 8558/1940. M.E.sz. rendeletét, amely az 1941. évi népszámlálásra, valamint az azzal kapcsolatos összeírásokra vonatkozott. A rendelet tagolása világosan elkülönítette a népszámlálást, illetve a hozzá kapcsolt statisztikai jellegű adatgyűjtéseket és az egyidejűleg végrehajtott - nyilvántartási célú - külön számbavételt. Témánk szempontjából fontos megemlíteni, hogy ennek az igen részletes utasításokat tartalmazó rendeletnek a IX. fejezete („Vegyes és zárórendelkezések") határozta meg - a büntetőszankciók megjelölésével - az adatszolgáltatási kötelezettséget, intézkedett az esetleges valótlan vagy megtagadott adatszolgáltatás büntetéséről, megismételte a népszámlálási törvénynek azt a rendelkezését, hogy a számlálóbiztosokat és felülvizsgálókat népszámlálási működési körükben közhivatalnoknak kell tekinteni. Ugyanez a rész foglalta össze az adatszolgáltatók védelmére (a „titoktartásra") vonatkozó rendelkezéseket: az egyéni természetű adatok titkosságát általában és külön az adók kivetése tekintetében, a titkosság (az adatgyűjtésben és az adatok feldolgozásában résztvevők részéről való) megsértésének büntetését és azt, hogy az adatokat nem egyénenként, hanem mindenkor csak területi vagy tárgy szerinti összefoglalásban szabad közzétenni. Végül a szakszempontból meg nem felelő adatpublikációk elkerülése céljából kimondta a rendelet, hogy a népszámlálás és az azzal kapcsolatos összeírások során megállapított helyi vonatkozású adatokat (például a község, illetőleg város lakosainak számát) csak a Központi Statisztikai Hivatal tudtával és beleegyezésével szabad felhasználni vagy nyilvánosságra hozni. Sajnos hiába volt az 1941. évi népszámlálás szokásosnak megfelelő jogi szabályozása, az adatvédelmi előírásoknak a miniszterelnöki rendeletben történő precíz megfogalmazása. A 121