NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 3. / Tanulmányok (2000)
dr. Lakatos Miklós: Az adatvédelem jogi szabályozása a magyar népszámlálások történetében
második világháború vihara után történő - nem a jogállamiság talaján álló - politikai-társadalmi folyamatok nagy csapást mértek a statisztikai adatszolgáltatási rendszer hitelességére. Mint a fentebb leírtakból is láthattuk, a Központi Statisztikai Hivatal az első önálló magyar népszámlálástól kezdve következetesen ragaszkodott az összeírások során összegyűjtött személyes adatok, információk bizalmas kezeléséhez. Az elmúlt 130 éves időszakra visszatekintve csupán az 1941. évi népszámlálás esetében fordulhatott elő, hogy a Hivatal - kompetenciáját messze meghaladó okok miatt - nem tudott érvényt szerezni ennek az elvnek. Az 1941. évi népszámlálás adatállományának nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó információit ugyanis felhasználták a magyarországi németek ellen 1945-ben és a következő években hozott jogfosztó intézkedések végrehajtására, amelyek a német lakosság jelentős része esetében ténylegesen az ország területéről való kitelepítését eredményezték. (E kérdés rövid ismertetéséhez felhasználtuk a Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950 /Akadémiai Kiadó, Bp. 1988./ című kötetében leírtakat. Az áttelepítés gondolata már a szövetséges hatalmak teheráni és jaltai konferenciáján felmerült, de arról érdemlegesen a potsdami értekezlet döntött. A potsdami értekezlet globális döntésének gyakorlatba való átültetését Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (továbbiakban: SZEB) kezdeményezte, amely előzetesen mintegy 4—500 ezer német lakos kitelepítésének előkészítését írta elő a magyar kormánynak. A kormány - az adott körülmények között - nem utasíthatta el a SZEB igényét, Magyarországot ugyanis 1945-ben még formailag sem lehetett szuverén államnak tekinteni. A szovjet megszállás alatt álló ország helyzetét a teljes kiszolgáltatottság jellemezte. A SZEB minden kormányzati ténykedés felett felügyeletet gyakorolhatott. (A testület a megszálló hatalom a Szovjetunió képviselőjének elnökletével működött; tagjai az USA és Nagy-Britannia képviselői voltak.) Magyar részről csupán arra szorítkozhattak, hogy a SZEB által megadott irreálisan magas létszámmal szemben kimutassák a kitelepítésre számbavehető lakosság tényleges állományát. Az elkészült kimutatás - amelyhez a népszámlálási adatokat is felhasználták - szerint az országban akkor élő német népesség 303 ezer főt tett ki. A hivatalos álláspont, amelynek értelmében a kitelepítés során a népszámlálási bevallást kell egyik alapnak tekinteni, már kezdettől élénk vitát váltott ki. A forrásként felhasznált tanulmány érzékelteti a vita lényegét: 122