NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

témakörben. A magyar lakásstatisztikában valóban korszakosnak nevezhető munkáról nagy lelkesedéssel és alázattal számol be az említett rövid tanulmány szerzője.

1

2 Az itt ismertetett eredmények alapjául szolgált az is, hogy az 1930-as népszámlálás házigyüjtőívén kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy amennyiben az összeírt lakóház 1921 január elseje után keletkezett, az mely évben épült. Ezzel a kérdéssel egyrészt időben visszamenőleg csaknem 10 évvel kiterjeszthették a teljes körűen csak 1930-tól létező adatgyűjtést. Másrészt azonnal ellenőrizhették a kapott információkat az - 1927-től részlegesen rendelkezésre álló - folyamatos lakásstatisztikai adatokkal. Az ebből adódó megállapítások és következtetések mai napig is élő módszertani, tájékozatási problémákra világítanak rá. A cikk - a konkrét eredmények ismertetése mellett - foglalkozik eltérő módszertani alapú felvételekből származó adatok összevetésének problémáival

1

3, másrészt összehasonlítja a két forrás adatait

1

4. A korabeli hivatalos statisztika elismerte és természetesnek tartotta, hogy a folyamatos és az állományi statisztika eredményei eltérhetnek egymástól, feltárta és nyilvánosságra hozta ezen eltérések módszertani okait. Ezek a tények a háború után szükségszerűen újra jelentkező problémák és az azokra adott válaszok fényében válnak majd érdekessé. A folyamatos lakásstatisztika rendje lényegében nem változott a háborúig, sőt bizonyos tekintetben 1948-ig, de a lakásállománytovábbvezetés, valamint a folyamatos és állományi statisztika összevetése, illetve kölcsönös felhasználása a tájékoztatásban egészen 1960-ig szünetelt több okból. Egyrészt a háború okozta nehézségek miatt nem kerülhetett sor az 194l-es - e században az egyik legmagasabb színvonalú programmal előkészített - népszámlálás feldolgozására, így az itt tárgyalt módszertani vizsgálatokra sem volt mód. Ugyancsak elmaradt ez a munka az 1949-es - még a korábbi hivatali személyzet által kialakított, de már az időközben átalakult hivatal által feldolgozott - népszámlálás esetében is. Ehhez járult, hogy 1944 és 1949 között lényegében nem volt építési sta1

2 ,.Az 1930-as népszámlálás hatalmas anyaga immár második esztendeje forog a bonyolult feldolgozási munkálatokat végző szorgos kezek között. Óriási kohóhoz lehetne hasonlítani a hivatal épületét, melyben az anyag mint nyers érc fül és vándorol retortáról retortára; még jó ideig tart, amíg a végeredmény: a nemes fém megömlik belőle, de itt-ott kiizzanak már a szintén becses melléktermékek." (uo.) „Már a kérdés föltevésénél is tisztában voltunk azzal, hogy tökéletes pontosságú válaszokat nem kaphatunk, mert annak az elbírálása, hogy mi tekinthető új épületnek, nem olyan egyszerű, mint az az első pillanatra látszik és bár a számlálóbiztosok úgy írásbeli, mint szóbeli utasításokkal bőségesen el voltak látva, mégis tág tere volt az egyénenkénti elbírálásnak." (uo.) 1

4 „Eltérés természetesen mindenütt mutatkozik ... Lényeges eltérések azonban nem igen vannak a két adatgyűjtés eredményei között és ami a legfontosabb, az irányzat mindkét adatgyűjtés eredményeinél párhuzamosan halad." (uo.) 82