NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

számlálás országos adatközlései a kereső népesség belső rétegződésének jellemzésére használták ezeket az adatokat. Kétségtelen, hogy ez a fajta adatközlés elsősorban az agrárnépesség társadalmi pozíciójának meghatározására volt alkalmas, a Fővárosi Hivatal elemzései azonban a háztulajdonra, a háztulajdonosra és a lakbérre vonatkozó adatokból következtetni tudtak a nagyvárosi életmódot tükröző társadalmi szerkezetre. 1930-ban ennek megfelelően a házi gyűjtőíven a tulajdonos nevén és foglalkozásán kívül kérdezték a vallását, anyanyelvét, állampolgárságát és lakóhelyét is. Először kellett megadni az épület építési évét (az 1921. óta épült lakóházak esetében), országosan is tudakolták az épület közmüvi ellátottságát, megkérdezték továbbá, hogy a lakóházhoz tartozó telken van-e ivóvizet adó kút, és ha nincs, milyen távolságról kell az ivóvizet szállítani. A második, hagyományosan a lakásadatok felvételére szolgáló táblázat is kibővült némileg. A lakások közmű- és árnyékszék-ellátottsága mellett ismét fel kellett tüntetni a lakáshasználati jogcímet az ismérvnek az akkori, családi állással kombinált formájában. A fővárosi lakásíven tovább bővült a lakásminőségre vonatkozó kérdések száma. A számlálólapnál már bevált táblázatos formában, nagyrészt előnyomtatott válaszokkal kérdezték a tapétázott, festett, valamint a meszelt falú szobák számát, a központi fűtéssel, melegvízzel való ellátottságot, a különböző típusú kályhák számát és a csengővezetékkel való ellátottságot. Egy kiegészítő táblázatban pedig az épületen belül több szintet elfoglaló lakás, illetve intézet helyiségeit használati jellegük szerint szintenként is el kellett számolni. Az idők folyamán az épület- és lakásösszeírás kérdésköre számottevően kibővült. 1941ben az épületekre vonatkozó kérdések, alkérdések száma háromszorosa, a lakásoké (a fővárosban) közel ötszöröse volt a 1896. évinek. Természetesen a kérdéseknek nemcsak a mennyisége változott, de egyértelműbb, szakszerűbb megfogalmazásukkal és a várható válaszok egységesítésével javult értelmezhetőségük is. Emellett a fogalmak tisztázódása, az utasítások jobb, közérthetőbb megfogalmazása is segítette a felvételi munkát, és hozzájárult a mind pontosabb adatgyűjtés biztosításához. Első ízben kellett minden lakott épületre külön házi gyűjtőívet kitölteni, hiszen a korábbi gyakorlat szerint az egy házszámmal rendelkező telek valamennyi lakott épületéről csak egy ilyen nyomtatványt kellett kiállítani. „Tulajdonképpeni lakóháznak" tekintették a lakás céljára épített vagy átalakított lakott épületeken kívül az ilyen célra - is - használt gazdasági épületeket, és az összeírás időpontjában 60