NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

miatt fokozott figyelmet fordított a lakásviszonyok vizsgálatára. A Fővárosi Hivatal szervezeti önállósága lehetővé tette, hogy (1952-es megszűnéséig) az országos felvételeknél bővebb, részletesebb adatokkal szolgáljon a lakásviszonyokról. Ennek érdekében a fővárosban - amellett, hogy gyakrabban hajtottak végre lakáskörülményeket vizsgáló megfigyeléseket - a népszámlálások alkalmával az országos kérdőívek bővített, a lakáskérdésekre inkább koncentráló változatait használták. Ekkor szerepeltek először a felvételben listás formában a lakásadatok, amit 1880-ban országosan is bevezettek (és alkalmaztak egészen 1949-ig), felhasználva azt az épületadatok tudakolására is. A tulajdonos által kitöltött „Házi gyűjtő lajstrom" táblázatos formában tartalmazta az épületben (illetve az egy házszám alá tartozó ingatlan területén) összeírt személyek (nem és családi állás szerinti számuk háztartásonként és lakásonként, a lakók között éppúgy, mint a háztartáshoz tartozó távollévők esetében), lakások (az első összeírás ismérveit a lakásokhoz tartozó, de máshol lévő üzletek jellegével és címével kiegészítve) - valamint első alkalommal a haszon háziállatok - adatait, és egyben praktikus gyűjtő-, védőborítékul is szolgált a személyek listás összeíróívét felváltó személyi számlálólapok számára. Mivel az épületek összeírása csak azok számára korlátozódott, a publikált eredmények minőségében némi visszalépésként közlésre is csak ez az egy épületadat került. 1890-ben a „Házi gyűjtő lajstrom" már épületadatokra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Az épület tulajdoni jellegén kívül táblázatban kérdezte az épület típusát (lakóház, cselédlak, ezekhez kapcsolódó azonos vagy független tető alatt álló gazdasági épület, különálló gazdasági épület, gyár, templom, iskola, e két utóbbi együtt, kórház vagy laktanya) a falazat (kő vagy tégla, kő vagy tégla alappal vályog, vályog, fa) és tető (pala vagy cserép, zsindely vagy deszka, nád) típusának kombinációjával. Amint látható, az összeírás ez alkalommal nemcsak a lakó-, hanem valamennyi magán- és középületre kiterjedt, amit csakúgy, mint a falazatra és a tetőre vonatkozó kérdések megjelenését, tüzbiztosítási szempontok indokoltak. Ezt követően ilyen teljes körű, minden épületre kiterjedő adatfelvételre csak két ízben, 1900-ban és a 1949-ben került sor. Az épületek és a lakások adatai először 1890-ben kerültek megjelenésre önálló kötetben, grafikai melléklettel színesítve. A továbbra is meglehetősen homályos definíciók okozták, hogy 57