NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

a publikált adatok szerint - hasonlóan a korábbi két összeíráshoz - az egy lakóházra jutó lakások száma nem érte el az egyet. Az egyre komfortosabb jobban felszerelt lakások építésével a statisztikában is megjelent az igény a lakáskörülmények ilyen irányú felmérésére. 1900-ban a lakások különböző rendeltetésű helyiségeinek számbavételekor a szobák, előszobák, konyhák, kamrák, hálófülkék üzletiés egyéb helyiségek mellett a cselédszobák és a fürdőszobák számát is kérték, a fővárosban pedig már az épület vízvezetékkel, szennyvízcsatornával való ellátottsága is szerepelt a kérdések között. A személyi „Számlálólapon" új kérdésként megjelent a lakáshasználat jogcíme, a kor szokásainak megfelelően a következő válasz javaslatokkal: családfő, feleség, családtag, rokon, társalkodónő, nevelő, cseléd, albérlő, ágyrajáró, intézeti tag, illetve vendég, utóbbiaknál a „rendes lakóhely" címét is be kellett írni. Az ekkor „Házigyüjtőívnek" nevezett összesítőn már a tulajdonos neve és foglalkozása is szerepelt, és azt is meg kellett adni, hogy az épület hány emeletes. Külön írták össze a lakott és az üres lakások adatait, ezzel lehetővé vált a laksűrűség pontos kimutatása, a lakáskörülményekről a valós állapotoknak sokkal inkább megfelelő kép kialakítása. A teljes körű épület-összeírás eredményeiből azonban csak a lakóházakra, lakott épületekre vonatkozó adatokat publikálták. Az 1910. évi népszámlálással együtt végrehajtott épület- és lakásadat-felvétel már csak a lakás céljára használt épületek és a teljes lakásállomány (lakott és nem lakott lakások, valamint a lakásként használt egyéb lakóegységek) összeírására vonatkozott. A nyomtatványok típusai követték az előző felvételnél alkalmazottakat, és a kérdéscsoportok is többnyire azonosak voltak, viszont a korábbi felvételek alapján a leggyakoribb válaszlehetőségeket előrenyomtatva adták meg. így a lakáshasználat jogcíme a személyi kérdőíven 8 válasz (háztulajdonos, bérlő, albérlő, szolgálati lakó, ágyrajáró, vagy ezek családtagja, rokon, eltartott, és ideiglenesen a lakásban lakó vendég) közül volt kiválasztható. A házigyűjtőíven az épület tulajdoni jellegét, rendeltetését, magasságát és az épületben összeírt lakott és nem lakott lakások számát tudakolták, a tetőzet és a falazat anyagára vonatkozó válaszokat - valószínűleg a kedvezőtlen tapasztalatok miatt - a tíz évvel korábbihoz hasonlóan ezúttal sem kombináltan kérték, hanem bizonyos kombinációkat a feldolgozás során alakítottak ki. Első ízben az intézeti háztartások számát mint lakóegységekét, nem pedig mint háztartásokét kellett külön oszlopba bejegyezni. Az összeírt lakásokról, illetve intézetekről be58