NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN 2. / Tanulmányok (1999)

Farkas János - Kovács Marcell: Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata. A lakásállomány-továbbvezetés módszere, folyamatos lakásstatisztika

1. Az épület- és lakásösszeírások fogalmi rendszere és gyakorlata 1.1. A lakások és épületek összeírásának magyarországi története Az 1869. évi első hivatalos magyar népszámláláshoz már kapcsolódott épület- és lakásszámlálás. A népesség számbavétele nem egyéni, személyi kérdőíveken, hanem „lakhelyenként", osztrák mintára ún. „lajstromos" kérdőíveken, az épület tulajdonosának felügyeletével történt. A lakhely a lakásokat és a lakás céljára szolgáló, különböző - főleg gazdasági - rendeltetésű lakott helyiségeket jelentette. A minden lakhelyül szolgáló lakásra és épületre kiterjedő adatfelvétel tudakolta a lakás pontos címét (ország, megye, város/község, városrész, utca, házszám, épületen belüli lakásszám), elhelyezkedését az épületben (pincében, földszinten, félemeleten, hányadik emeleten, padláson), a helyiségek (szoba, kamra, előszoba, konyha) számát, illetve hogy lakáson kívül milyen más célra használták (bolt, kamra, pince, fészer, raktár, istálló, akol, csűr). A fogalmak pontos meghatározásának hiánya miatt valamennyi azonos házszámmal rendelkező épület (lakó-, üzlet- és középület) együtt szerepelt a felvételben és az adatközlésben, másrészt az egy telken, egy házszám alatt található, de különálló melléképületeket (istállók, műhelyek, boltok, raktárak stb.) az összeírt lakások helyiségeiként mutatták ki. A népszámlálás eredményei egyetlen, 600 oldal terjedelmű, elemzést is tartalmazó kötetben jelentek meg, megyénként, járásonként és városonként bemutatva lakások adatain kívül az épületek megoszlását is magasság (földszintes, egy-, két-, három, illetve több emeletes), tulajdoni jelleg (magán-, illetve egyházi, oktatási, katonai stb. célra használt középület) és használati jelleg (csak középület, csak lakás, csak üzlet vagy ezek kombinációjaként használt épület) szerint. A felvétel kiforratlanságából következő nehézségek és pontatlanságok ellenére az öszszeírás igen nagyjelentőségű volt, a korábbi államigazgatási, adózási célból végrehajtott felvételek után első ízben vállalkozott a lakásviszonyok egész országra kiteijedő feltárására, ezzel alapul szolgált a későbbi, mind bővebb programú adatfelvételekhez. Számba vette az üres, nem lakott lakóházakat is, így elméletileg a teljes lakásállomány összeírásra került. Korszerűségét jelzi, hogy pl. Ausztriában ez időben a lakásösszeírás még csak a nagyobb városokra terjedt ki. Buda és Pest városok, illetve az 1872. évi egyesítés utáni Budapest a kiegyezést követő rohamos gazdasági és kulturális fejlődés eredményeként beáramló népesség lakásproblémái 56