NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Csizmazia Károlyné - Varga Alajosné: Az iskolázottság és a szakképzettség mérése a népszámlálási program keretében

1.3 A közép- és felsőfokú végzettségek megfigyelése Az elvégzett osztályok mellett a befejezett iskolai végzettséget tanúsító bizonyítványok ­egyetemi, főiskolai oklevél, érettségi bizonyítvány - számbavétele első alkalommal csak az 1930­as, illetve az 194l-es népszámlálások programjába került be, és módszerében is eltért az iskolai végzettség korábbi megfigyelési gyakorlatától. Míg az iskolai végzettség alapján az összeírt személyek elszámolása volt a cél, addig a közép- és felsőfokú végzettségek esetében a népesség birtokában lévő összes oklevelek, illetve bizonyítványok számbavételére került sor, még 1949­ben is. 1960-tól a népszámlálások már e témakörben is a személyeket, vagyis az érettségi vizsgát tett, illetve egyetemi, főiskolai oklevelet szerzett népességet írták össze. A népszámlálások általában - főleg felsőfokon - mindig törekedtek a kor oktatási intéz­ményeinek megfelelő szakosodást kimutatni. Az egyetemi, főiskolai oklevelek, illetve az érettségi bizonyítványok típusát már az erre vonatkozó megfigyelések kezdetétől tudakolták. Az iskolai oktatás differenciálódásával a kérdésfeltevés is bővült, 1949-ben az oklevél és az érettségi bizo­nyítvány megnevezését kellett beírni. 1960-ban a kérdések az elvégzett középiskola, illetve egyetem (fóiskola) megjelölését és az oklevél megnevezését is kérték. 1970-ben az érettségi típusának és jellegének (a reprezentatív felvételben a szakmának), továbbá az oklevél megszer­zési helyének (tanintézet, kar, szak) jelölésére is lehetőség volt. 1970-ig az érettségi (képesítő) és a felsőfokú oklevél típusát is összeírták, így lehetőség volt az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőknek a végzettség jellege, típusa szerinti számbavéte­lére, függetlenül attól, hogy magasabb (egyetemi, főiskolai) végzettséget szereztek-e vagy sem. 1980-ban ez a gyakorlat megszakadt. A kérdőívek csak a legmagasabb befejezett iskolai végzettséget, tehát vagy valamely középfokú iskolai végzettség (szakmunkás-bizonyítvány, szakiskolai oklevél, érettségi, képesítő bizonyítvány), vagy a felsőfokú oklevél, diploma meg­szerzésének helyét (tanintézet, kar, szak, szakág) kérdezték. Ilyen módon az egymásra épülő iskolai végzettségek összevetésére az 1980. évi népszámlálás adatai alapján nincs lehetőség. 1990-ben az összeírás módszere ismét változott. A népesség teljes körére kiterjedően le­hetőség volt valamennyi befejezett iskolai végzettségi szint jelölésére, de a bizonyítványok, ké­pesítések típusát, jellegét (a kiállító nevét, szak, szakma megnevezését, kiállítás idejét) csak a népesség 20%-ára kiterjedő részletes kérdőíven lehetett beírni, elsősorban a legmagasabb iskolai végzettségről és még három iskolai vagy tanfolyami képesítésről. 76

Next

/
Thumbnails
Contents