NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Illés Sándor - Nagy Orbán: A vándorlások vizsgálatának lehetőségei a 2000 körüli népszámlálás és a kapcsolódó adatfelvételek során

arra, hogy a bejelentési rendszerből kimaradók nagyobb arányban a kérdezettek közé kerülnek, és a bejelentési rendszer esetleges hibái sem rontják a felvétel minőségét. E módon talán bizonyos információkhoz lehetne jutni a bejelentési rendszerben nem szereplőkről, hajléktalanokról. A népszámlálás második nagy előnye az, hogy a vándorlók szinte minden lényeges egyéni, család-, háztartás-, valamint lakásjellemzőit felveszi és a lehető legszélesebb képet tud nyújtani magukról a vándorlókról. Harmadik pozitívuma az, hogy a leghosszabb idősorokat e forrás alapján lehet képezni és akár évszázados tendenciák felvázolására is lehetőség nyílik, ami a másik két esetben jelenleg nyilvánvalóan lehetetlen. A vándorlókhoz képest a vándorlásokról (azok mennyiségéről, távolságáról, irányáról) a népszámlálás nem nyújt teljes képet. A „születéskor az anya lakóhelye" kérdés segítségével két csoportra osztható a népesség: 1. helyben lakókra, 2. a legalább már egyszer vándorlókra (akiket nem a születési helyükön mérnek fel). Bár a csoportosítás kimerítő ebben az esetben, azonban a helyben lakók között lehetnek olyanok, akik életük során többször költöztek már, de a népszámlálás előtt visszaköltöztek eredeti lakóhelyükre (visszavándorlók). Megállapítható, hogy minél idősebb a kérdezett személy, annál nagyobb a hiba lehetősége, vagyis annak a valószínűsége, hogy életében többször is költözött már. E hiányosságot az időintervallum szűkítésével lehet mérsékelni (pl. „Hol lakott tíz évvel korábban a megelőző népszámlálás idején?", vagy „Hol lakott egy évvel ezelőtt?"). A népszámlálási módszer általános hibája továbbá az is, hogy a népszámlálás eszmei időpontja és a korábbi vonatkoztatási időpont (tíz évvel azelőtti január 1., vagy egy évvel azelőtti január 1.) közötti mozgásokat nem képes előállítani. Az első eset csak a tíz éven felüli, a második pedig kizárólag az egy éves és idősebb népességre vonatkoztatható. E negatívumok is további érvként szolgálnak az időintervallum hossza csökkentésének javaslatához. Nem lehet tudni továbbá azt sem, hogy a két viszonyítási időszak között mikor történt a mozgás

6, ezért lényegében a népszámlálás idején nem a vándorláskori jellemzőket lehet felvenni, hanem ahhoz közeli állapotot csupán. A népszámlálások alapján készülő vándorlási statisztikákból hiányoznak azok a vándorlók, akik meghaltak vagy kivándoroltak az országból a felvétel időpontjáig. E megállapítás rámutat arra a problémára is, hogy a külső vándorlásokat vizsgálva direkt kérdés hiányában a cenzus csak bevándorlási adatokat ad és kivándorlási adatokkal ritkán szolgálhat. További lehe6 Kivéve, ha kiegészítő kérdést teszünk fel a vándorlás idejére vonatkozólag. 52