NÉPSZÁMLÁLÁS AZ EZREDFORDULÓN / Tanulmányok (1998)

Összefoglaló a kutatás keretében készült tanulmányokról

Egy összefoglaló kereteit meghaladja az, hogy az előbbiekben felsorolt témaköröket egyedileg részletezve adjon tájékoztatást a tanulmányban foglaltakról, így általános értékelésen túl a továbbiakban az ismertetés - a teljesség igénye nélkül - csak néhány példaértékű újszerűség, megoldási javaslat bemutatására szorítkozik. Általánosságban megállapítható, hogy a tanulmány valamennyi témakörben a lényeget ragadja meg, ráirányítja a figyelmet az esetleges szakmai, illetve jogi szabályozást igénylő problémákra, igyekszik azok megoldására javaslatokat tenni, törekszik az új elvárások, illetve várható igények kielégítéséhez - mind az adatgyűjtés (kérdésfeltevés), mind az adatfeldolgozás tekintetében - újszerű megoldási módozatokat felvázolni. Mindezek mellett törekszik arra, hogy a magyar népszámlálások hagyományos foglalkozási ismérveinél a hosszabb időszakra visszatekintő adatsorok (adatkombinációk) folytatása a lehetőség szerint biztosítva legyen, s teszi mindezt úgy, hogy az adatok egyúttal a nemzetközi szabványoknak, osztályozásoknak (ISCO, ISIC) megfelelő részletezésben is rendelkezésre álljanak. A népszámlálás az egyetlen olyan statisztikai adatforrás, amely képes a népesség teljes egészének gazdasági aktivitás szerinti tagolását bemutatni. Ennek megfigyelését az ENSZ-ajánlás mindenkor az alapvető ismérvek közé sorolta és sorolja ma is. A magyar népszámlálási gyakorlat bár elismerte a népesség alapvető osztályozásaként az ENSZ által javasolt gazdaságilag aktív és nem aktív kategóriákat, a hazai viszonylatban azonban az inaktív keresőket és az eltartottakat külön-külön alapkategóriaként kezelte, s az előbbieket nem osztályozta aszerint, hogy foglalkoztatottak-e vagy nem. A gazdaságilag aktív kategórián belül sem követte az ENSZ azon ajánlását, amely a foglalkoztatottak és a munkanélküliek megkülönböztetését javasolja, amit lényegében az utóbbiak csekély száma indokolt (1990-ben megfigyelésük már biztosított volt). Figyelemre méltó tehát az a javaslat, miszerint az ezredforduló körüli népszámlálás alkalmával - a magyar sajátosságok figyelembevétele mellett - már teljes egészében áttérnek az ENSZ-ajánlásnak megfelelő tagolásra - amit a tanulmányban szereplő séma igen szemléletesen mutat be -, ugyanakkor biztosítani kívánják azt is, hogy a fontosabb idősorok ne szakadjanak meg. A gazdasági aktivitásra vonatkozó kérdésfeltevés újszerűsége abban van, hogy a kérdések tagoltsága, valamint az arra adható válaszlehetőségek többféle csoportosítást, adatkombinációt tesznek lehetővé (pl. megtudható a saját jogú nyugdíjasok összlétszáma, de kimutatható közülük azoké is, akik nyugdíjuk mellett foglalkoztatottnak minősülnek, és azoké is, akik nem), s ennek kulcsszerepe lehet nemcsak az eddiginél árnyaltabb társadalmi kép kialakításában, hanem a különböző adatrendszerek közötti kapcsolatok, illetve átjárhatósági lehetőségek megteremtésében. (Egyszerűbben fogalmazva abban, hogy tisztázhatók és számszerűsíthetők legyenek a különböző rendszerek közötti eredménykülönbségek). 19