Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Vécsei Károly: Adatok az erdélyi magyarok számáról és területi megoszlásáról
Vizsgálódásunk egyik fő kérdése a természetes szaporulat s annak helye és szerepe a magyarság számának alakulásában. Az Anuarul statistic al Romaniei pe anul 1990. számában közzétett adatok szerint nem 1 651 305, hanem 1 712 853 a magyar nemzetiségűek száma 1977-ben. /Most nem firtatjuk azt, hogy az 1980-ban publikált adat a nemzetiség és az anyanyelv összevont fogalmára hivatkozott, az 1990. évkönyv pedig egyértelműen a nemzetiségi hovatartozást tette közzé. A nemzetiség és az anyanyelv közötti különbség ez esetben 4 ezrelék, tehát nem érdemel különleges figyelmet./ Az 1992. januári számlálás szerint a romániai magyarok száma az előzetes adatok alapján: 1 620 199. A különbség felkerekítve mínusz 94 000 lo, vagyis egy közepes romániai város lakossága, egyben egy minőségileg új szakaszt jelző szám. A fenti adatok értelmezése érdekében fel kell idéznünk röviden az erdélyi magyarság 1910 utáni számbeli alakulását. A Romániához került területen /a továbbiakban leegyszerűsítve: Erdélyben/ 1910-ben 1662 ezer fő vallotta magát magyar anyanyelvűnek, míg 1992-ben 1 598 938 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek. A különbség 63 029 /- 3,8%/. Ennyivel csökkent az erdélyi magyarok száma 82 év alatt. /A két intervallum között persze volt idő, amikor az emigráció és az asszimiláció miatt az erdélyi magyaroknak a száma jóval kisebb volt, mint jelenleg. így az 1930-as népszámlálás idején 1 481 000 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek./ Az elmúlt 15 évben 120 ezer fős gyarapodásnak kellett volna bekövetkeznie az évi 4,5 ezrelékes természetes szaporodás következtében: ehelyett megjelent egy 94 ezer fos csökkenés. Más szavakkal egy 202 ezres eltérésről van szó. Persze abban az esetben, ha a fent említetteken kívül nem lépnek be a vonalba más zavaró körülmények is. Ilyenek pedig vannak, ezért rátérünk ezeknek a módosító tényezőknek az elemzésére. A fent leírt stagnálás, sőt visszaesés egyik fő oka vajon az alacsony vagy éppen negatív természetes szaporodás? Vizsgáljuk meg, hogy fennáll-e egy ilyen negatív demográfiai folyamat! Vessünk egy pillantást az ismert, s részben publikált népszaporulati adatokra - meglehetősen régről kezdve! H. tábla/ Természetes szaporulat Erdélyben 1920-1923 között !1. tábla/ Szám /fő/ Román Magyar Német Zsidó Más Szám /fő/ nemzetiségűek Születés 413 050 161 336 65 456 19 501 17 070 Halálozás 292 635 108 438 43 544 10 530 10 637 Természetes szaporodás 120 415 52 898 21 912 8 971 6 433 A későbbi adatok nem nemzetiségi, hanem csak területi bontásban ismertek /2-4. táblák/. A természetes szaporulat 1966-1977 között Romániában 12. tábla! Mutatószám Románia Óregát Erdély Születési arányszám éves átlagban, 1000 főre 20,8 21,5 19,4 Halálozási arányszám, 1000 főre 9,4 8,9 10,2 Természetes szaporodás éves átlagban, 1000 főre 11,4 12,6 9,2 Természetes szaporodás százalékban 13,4 14,6 10,6 Természetes szaporulat Romániában 1948-1977 között /3. tábla/ Mutatószám 1948-1956 1956-1966 1966-1977 Mutatószám évek átlaga Születési arányszám 25,0 18,8 20,8 Halálozási arányszám 12,2 9,1 9,4 Természetes szaporodás 12,8 9,7 11,4 77
