Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Vécsei Károly: Adatok az erdélyi magyarok számáról és területi megoszlásáról
Természetes szaporulat három magyarlakta megyében 1966-1977 között 117. tábla/ Megye Kovászna Hargita Maros Élveszületés 21,0 21,8 21,1 Halálozás 10,3 10,0 9,2 Természetes szaporulat 10.7 11.8 11,9 A magyar nemzetiség természetes szaporulata Erdély viszonylatában nem volt alacsonyabb az átlagnál. Azoknak a megyéknek a természetes szaporodása, ahol a magyarság zöme él /Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár/ az erdélyi átlag fölött áll. Beszterce-Naszód, Szilágy és Máramaros magasabb természetes szaporulatát ellensúlyozza Arad, Temes, Krassó-Szörény rendkívül alacsony természetes szaporulata. Számos magyar kutató véleménye szerint nincs olyan körülmény, mely megmagyarázná a nemzetiségek, köztük az erdélyi magyarok előbb vázolt stagnálását - még akkor sem, ha a természetes asszimilációt és a kivándorlást is figyelembe vesszük. Valóban, az erdélyi román lakosság száma 1910-1922 között kétszeresére növekedett, 2 829 379-ről 5 671 234-re. Ez a növekedés az ismert természetes szaporodás arányaival nem magyarázható meg. De érthetővé válik, ha figyelembe vesszük a Kárpátokon túlról bevándoroltak becsült számát /kb. 1 200 000 fő/. Az általunk ismert adatok és becslések birtokában nyugodtan állíthatjuk, hogy az erdélyi, általában a romániai magyarság számának stagnálását nem a természetes szaporodás alacsony voltában, hanem inkább az emigrációban, asszimilációban és a román demográfiai statisztikára jellemző csúsztatásokban, sőt nyilvánvaló torzításokban kell keresnünk. Az 1992-es népszámlálással kapcsolatosan csak egy megjegyzést tennék. Az, ahogyan a népszámlálási biztosok összetételét megállapították egyes magyarlakta megyékben - kizárva lényegében a nemzetiségek képviselőit -, sokat elárult a célokról. Minden szociológiai kézikönyv megállapítja, hogy az adatbegyűjtők tendenciózus politikai értékorientációja és egyoldalú nemzetiségi összetétele érezhetően befolyásolja, elferdíti a felmérési eredményeket. Hangsúlyozzuk, hogy jogi szempontból az említett normáknak a megszegése, sajnos, nem képez bűncselekményt és nem büntethető. Pedig szociotechnikai szempontból az adatok struktúrájának a meghamisítása, illetve elferdítése kétségtelen tény, ami anyagi és erkölcsi kárt okoz. Az eddigi népszámlálások arról győztek meg bennünket, hogy a bevalláson alapuló módszerektől, különösen ellenőrzés nélkül, az objektív helyzet feltárása nem várható el, mert - az Európában végbement politikai és területi változások hatására - gyakran eltér egymástól a nemzeti identitás érzése és bevallása. A nemzetiségi hovatartozás ugyanis követelményekkel járó politikai állásfoglalás. Az utóbbiakban rátérünk a romániai magyarság területi elhelyezkedésére és társadalmi struktúráinak egyes vonatkozásaira. Legelőször is hangsúlyoznunk kell, hogy különösen az utóbbi évtizedek "népvándorlása" lényegesen módosította Erdély lakosságának a számát és nemzetiségi struktúráját. E nagymérvű demográfiai folyamat következtében a régi erdélyi városok lényegében eltűntek s e régi urbánus településekre ráépülő területi agglomerációk csak nevükben emlékeztetnek a régi helységekre. Sem nemzetiségi összetételük, sem társadalmi struktúrájuk, sem kultúrájuk és értékrendszerük, ezen belül politikai és munkakultúrájuk nem azonos a hajdani erdélyi városi környezetekkel. Az 1977-es népszámlálás adatai szerint az Erdélyben születettek száma 7 175 975 lélek, e történelmi tartomány összlakossága pedig 7 500 229 fő. A más történelmi tartományokból betelepültek száma, pontosabban a vándorlási különbözet 324 254 lakos, az Erdélyből elköltözöttek, kihelyezettek száma 289 896 fő. /Moldovába 46 452, Munténiába és Dobrudzsába 203 124, s végül Olténiába 40 230 Erdélyben született személy települt át a Kárpátokon túlra./ A Kárpátokon túli országrészekből viszont 532 908 személy vándorolt be Erdélybe, főleg a városokba /433 449 fő/. Az itt született utódaikkal együtt /szinte kizárólag fiatal lakosságról van szó ebben az esetben/, egyes becslések szerint e lakosságkategória száma megközelíti a 900 ezret. Az utóbbi 15 év alatt bevándoroltak és azok leszármazottaiknak száma 300 ezerre becsülhető. Románia régi tartományai közül csupán Munténiának és Dobrudzsának pozitív a betelepülési mérlege /1977-ben 653 794 fővel több, mint az itt születettek száma/, Moldova népmozgalmi mérlege negatív / 465 140 lakossal kevesebb az összlakossága, mint az itt születettek 4 867 938 fős 78
