Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dávid Zoltán: A magyarok száma és területi elhelyezkedése Romániában az 1992. évi népszámlálás adatai szerint
\ a 10 %-ot, öt másiké közel 10%-kal fogyott és csak két, kevés magyarral rendelkező megyében /Beszterce-Naszód és Szeben/ mutatkozott stagnálásnak nevezhető enyhébb fogyás. Ez az eredmény összefüggésben áll a megyék természetes és tényleges szaporulatával. így Arad, Krassó-Szörény és Szeben megyében a népességszám fogyott 77 és 92 között, de alacsony a szaporulat Beszterce-Naszód, Bihar, Fehér, Maros, Szatmár, Szilágy és Temes megyékben is, amelyekben általában csak a románok és cigányok száma emelkedett, az összes többi nemzetiség száma csökkent. /Különösen a németek megfogyatkozása volt jelentős./ Tudjuk azonban, hogy e vidékek természetes szaporulata összességében is igen alacsony. Számszerűleg a legnagyobb a csökkenés Kolozs, arányában Temes és Arad megyében, amelyekben ez a tendencia 1966 óta folyamatosan tapasztalható. A székely megyéken kívül a legtöbb magyar Biharban él, majd Kolozs és Szatmár következik, míg a legkevesebben Krassó-Szörényben voltak, számuk mindössze 8107. Eközben valamennyi megyében rohamosan növekedett a románok száma, ennek megfelelően a magyarok aránya mindenütt erősen visszaesett, s a legtöbb megyében már a 20 százalékot sem éri el. Az egykori Románia területén csak Bákó megyében mutattak ki nagyobb számban magyart, számuk /4362/ 1977 óta valamicskét emelkedett ugyan, de még mindig jelentősen kevesebb az 1966-ban kimutatott 7673 főnél és csak töredéke az ott élő római katolikusoknak /125 507/. Tovább fogyott Bukarest magyar népessége is /10 033-ról 861 l-re/, míg a többi megyében szétszórtan és többnyire kis számban élők száma általában nem változott lényegesen. Országrészenként vizsgálva a magyar etnikum számának alakulását a történeti Erdély /1910: Királyhágón túli terület, 1966 óta Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Maros és Szeben megye/, az egykori magyar megyék /Arad, Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy/, valamint a Temesköz /Krassó-Szörény, Temes és Torontál/ bontásban az alábbi eredményt kapjuk /3. tábla/: A magyar nemzetiségűek számának alakulása Románia magyarlakta területein 1910-1992 / 3. tábla/ Területrész A magyar anyanyelvűek száma /fő/ Növekedés, ill. fogyás, 1910-1992 Területrész 1910 1966 1992 abszolút szám /fő/ százalékos eltérés Erdély 918 217 986 989 1 027 796 + 109 579 + 11,9 Magyar 648 090 553 168 499 640 - 148 450 - 22,9 megyék Temesköz 94 183 87 545 71 502 - 22 681 - 24,1 Összesen 1 660 490 1 627 702 1 598 938 - 61 552 - 3,7 Ilyen, nagyobb időszakot és jelentős területeket átfogó összehasonlítástól nem lehet egészen pontos eredményeket várni, hiszen például a Magyarországra költöző mintegy 400 000 fő eredeti lakhelyének megoszlása az adatokat erősen befolyásolja. Számításaink arra engednek következtetni, hogy a magyar népesség elsősorban a történeti Erdély területén fekvő helységekben /azon belül pedig a Székelyföldön/ növekedett és az új határtól félbevágott megyékben csökkent. Ismételten hangsúlyozni kell azonban a népszámlálási adatok hibaszázalékát, megfelelő adatok birtokában mindhárom területrészen a magyarok számának lassú növekedése volna kimutatható. Az 1992. évi népszámlálás szomorú tanulsága a németek /szászok/ nagymértékű megfogyatkozása: az 1977-ben kimutatott 359 109-ről számuk 119 436-ra fogyott, Romániát tehát ez alatt a 15 év alatt mintegy 240 ezren hagyták el, veszteségük 66 százalékos. Az 1920. évi román népszámlálás 555 ezer németet mutatott ki, mára ebből mindössze 21,5 %-uk maradt meg. Minthogy az elköltözők helyébe általában románok kerültek, főleg a vegyes lakosságú városokban a magukra maradt magyarokkal szemben most már túlsúlyra kerültek. A németek kivándorlása Szatmár megyében a magyarok számának alakulására is hatással van, hiszen a Nagykároly környéki svábok jelentős része korábban magyarnak vallotta magát és csak a kivándorlási engedély megszerzése érdekében váltott vissza ismét németre. Hasonló mértékben fogyott meg Románia zsidó lakossága is. 1977-ben számuk még 24 667 volt, ez 1992-ig 9 107-re olvadt, a veszteség ezúttal is kétharmados. Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, valószínűsíthető, 70
