Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dávid Zoltán: A magyarok száma és területi elhelyezkedése Romániában az 1992. évi népszámlálás adatai szerint
hogy jelentős részük magyar anyanyelvű volt. így kivándorlásuk kedvezőtlenül hatotta magyarok számának alakulására és szintén gyöngítette a városok nemzetiségi közösségét. Jelentős veszteséget okozott a cigányok számbavételének látható "gondossága". Számuk országosan 227 398-ról 409 723-ra nőtt és ez nem csak közismerten nagy természetes szaporulatuk következménye, hanem annak a nálunk is ismert folyamatnak az eredménye, hogy a magyar nyelvterületen magyarul beszélő, tehát magyar anyanyelvű cigányokat cigány nemzetiségként kezeljék. Bizonyára ennek a törekvésnek köszönhető, hogy számuk a 16 említett törvényhatóságban 1977 és 1992 között 123 028-ról 205 470-re nőtt. Számuk csak Kovászna megyében csökkent és Hargita megyében maradt jelentősen az átlag alatt, de pl. Szilágyban, Kolozsban és Biharban kétszeresére nőtt. 14. tábla/ A cigányok számának alakulása egyes román megyékben 1977-1992 /4. tábla/ Cigányok száma Abszolút Százalékos Megye Megye Megye 1977 1992 növekedés vagy fogyás Arad 9 216 13 515 4 299 46,6 Beszterce2 280 9 024 6 744 295,8 Naszód Bihar 12 014 23 030 11 016 92,1 Brassó 12 033 15 990 3 957 32,9 Fehér 8 979 12 301 3 322 37,0 Hargita 3 228 4 104 876 27,1 Hunyad 3 347 5 644 2 297 68,6 Kolozs 7 714 16 488 8 774 113,7 Kovászna 3 522 2 566 - 956 - 27,1 Krassó-Szörény 5 927 7 886 1 959 33,1 Maros 20 019 34 581 14 562 72,7 Máramaros 2 942 6 910 3 968 134,4 Szatmár 5 256 10 553 5 297 100,8 Szeben 12 803 18 560 5 757 45,0 Szilágy 3 920 9 133 5 213 133,0 Temes 9 828 15 177 5 349 54,4 Összesen 123 028 205 462 82 434 67,0 A romániai magyarság szempontjából döntő fontosságú a városi népesség nemzetiség szerinti megoszlásának alakulása, minthogy a Székelyföldet kivéve többségük városlakó. Számuk ugyan a municípiumként kiemelt fontosabb városokban 1977-ig növekedett, arányuk a románok jelentősen nagyobb arányú beköltözése következtében mindenütt csökkent. 15. tábla/ Az utolsó évtizedekből a népesség további gyors növekedését jelző adataink vannak, s ez valószínűleg a románok arányának további emelkedését eredményezte. Már 1977-ig is jelentős a magyarok arányának csökkenése a korábban erős magyar többségű Aradon, minimálisra esett vissza súlyuk Brassóban és Temesvárott, de Marosvásárhely kivételével a többiben is elvesztették abszolút többségüket. Hasonló folyamat megy végbe a román környezetben elszigetelten élő kisebb magyar városokban /Máramarossziget, Szilágysomlyó, Zilah, Felsőbánya, Déva, Torda, Erzsébetváros, Dicsőszentmárton/, amelyekben az egykor jelentős magyar többséget szintén a románok túlsúlya váltotta fel. Legrosszabb a helyzet Bukarestnek a két világháború között még százezerre becsült magyar kolóniájában, ahol lélekszámuk 861 l-re esett vissza. Az elszakító erők /vegyes házasság, a magyar nyelv használatának visszaszorulása, román nyelvű iskoláztatás, a társadalmi kapcsolatok elvesztése stb./ e városokban fokozottabban érvényesülnek, mint a nem annyira keverten élő kisebb falusi közösségekben. Kedvezőtlen jelenség, hogy a romániai iparfejlesztés többnyire elkerülte a magyarlakta vidékeket, a Székelyföldön létesített ipari üzemekbe viszont a Kárpátokon túlról toboroztak munkaerőt. A rosszabb körülmények között élő falvak népességüket egyre kevésbé tudják magukhoz láncolni és a belső vándorlás hullámai szaporulatukat /a fiatalokat/ részben vagy egészben a városokba és ipartelepekre sodorják. A magyarság jövője szempontjából döntő fontosságú kérdés, hogy az elvándorlók milyen környezetbe kerülnek. Az 71
