Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Takács Imre: Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog

beleértve a kisebbségek szervezeteivel és társaságaival való kontaktust is, összhangban az állam hivatalos döntéshozatali eljárásával. A koppenhágai tanácskozás szinte kész szerződéstervezetet ajánlott a helsinki folyamatban részes államoknak. A dokumentumot aláíró országok - annak ellenére, hogy szükségesnek tartják a hivatalos államnyelv elsajátítását - a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek számára jóvá fogják hagyni annak biztosítását, hogy megfelelő lehetőségük legyen anyanyelvük megtanulására és az anyanyelvükön folyó oktatásra, valamint - ahol lehetséges és szükséges - az anyanyelv használatára a hatósági eljárásban, összhangban az adott ország törvényeivel. Az oktatási intézményekben a történelem és a kultúra oktatásában tekintettel vannak a nemzeti kisebbség történelmére és kultúrájára. Tiszteletben tartják a kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy hatékonyan részt vegyenek a közügyekben, beleértve ezen kisebbségek identitása hatékony védelmének és támogatásának ügyét is. Erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy megfelelő feltételek megteremtésével védjék az egyes nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, figyelembe véve az ilyen kisebbségek történelmét és területi adottságait /helyi vagy autonóm adminisztrációt alkalmaznak/ - ami a sok lehetséges eszköz egyike és amivel el kívánják érni ezeket a célokat, összhangban az adott állam politikájával. A szövegből kitűnik, hogy a jogok kollektív gyakorlásának elismerése relatív érvényű szabály, mert a zárórendelkezésekben az egyéni panasztétel jogát erősítették meg. Arról viszont nem rendelkezik az ajánlás, hogy az 1966. évi ENSZ-Egyezségokmány 41. cikkéhez nem csatlakozott országok polgárainak milyen nemzetközi védelmet ajánl fel. Még aggályosabb a belső jog elsőbbsége egyes speciálisan kisebbségi jogokkal szemben. Egyszerűen a jogok feladását jelenti a legsajátosabb kisebbségi jogok alárendelése az adott állam jogrendszerének. Nem elegendő ugyanis a "Rule of Law" és az emberi jogok általános érvényére hivatkozni, ezek mellett konkrét jogi kötelezettséggel kellene joggá avatni az anyanyelv használatát a hatóságok előtt folyó eljárásban, az iskolai oktatásban. Hasonlóképpen kötelezettségként kellene megszabni az arányos képviselet elvét és a regionális vagy községi /városi/ szintű autonómia elismerését. A vegyes lakosságú területeken előfordulhat - és ennek jogi lehetőségét nem szabad kizárni hogy a többségi nemzet alkotja a kisebbséget, természetesen mindazon jogok korlátlan gyakorlásával, amelyeket a törvény a nemzeti kisebbségeknek garantál. Koppenhágában tehát nem választották szét aszerint a kérdéseket, hogy melyek a jogállamiság, az emberi és polgári jogok maradéktalan megvalósításának politikai és jogi követelményei, és melyek az állam szuverenitásának, területi sérthetetlenségének a követelményei. A nemzeti kisebbségek ügye azonban nem tekinthető már kizárólagos belügynek, amelyre a be nem avatkozás elve vonatkozik, hanem nemzetközi ügy, amelybe nemzetközi beleszólást kell biztosítani és eltűrni. Ebben a felfogásban felvetették a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelmét az EBEÉ államfőinek 1990. november 21-i ülésén elfogadott Párizsi charta az új Európáért c. dokumentumban is.

2

2 Új fejezetet nyitott a népcsoportok jogai kötelező minimumának meghatározásában az Európai Közösségek /Brüsszel/ kezdeményezése. Az elfogadás útjában álló politikai akadályok súlyát jelzi, hogy az 1984-ben előteijesztett javaslat - természetesen továbbfejlesztve - csak nyolc év eltelte után számíthat elfogadásra. Az 1989-ben választott Európa Parlament emberi jogi bizottsága gróf Stauffenberg elnökletével olyan, bírósági úton is megítélhető kötelezettségeket fogalmazott meg a tervezetben, amelyek a kisebbség nyelvhasználati joga és a diszkrimináció tilalma révén garantálják a népcsoport számára identitásának megőrzését. Tiltja az asszimilációs törekvéseket, az üldözést, a népcsoport megsemmisítését, vagy a népcsoport által lakott terület demográfiai viszonyainak mesterséges megváltoztatását.

2

3 A nemzetiségi, etnikai és nyelvi kisebbségek jogainak nemzetközi elismerésében és garantálásában fontos szerepet játszanak a kétoldalú nemzetközi szerződések és a nemzetközi politikai megállapodások. A kétoldalú szerződések sok esetben valamely nemzetiségi viszály folytán - rendszerint szomszédos államok között - keletkezett feszültség megoldását szolgálták. Figyelemre méltó, hogy ezek a szerződések túlnyomórészt beváltak, és ezek a kedvező tapasztalatok arra intenek, hogy a rendkívül hosszadalmas előkészítést igénylő, általános 59