Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Takács Imre: Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog

érvényű egyezmények szorgalmazása mellett maximálisan ki kell használni a kétoldalú megállapodásokban rejlő lehetőségeket. A kétoldalú szerződések egy része nemzetközi kötelezés folytán jött létre. így a legtöbbször hivatkozott svéd-finn szerződés, amely a finnországi svéd kisebbség jogainak biztosításán túl igen nagy lendületet adott a finnországi kétnyelvűség elteijedésének. Az 1947. évi olasz békeszerződés IV. melléklete és az osztrák államszerződés 119551 7. cikke szabályozza nemzetközi jogi hatállyal az olaszországi osztrák, illetve az ausztriai szlovén és horvát kisebbségek jogait. Ez adta az 1947. évi olasz köztársasági alkotmánynak az Alto-Adige tartomány számára megadott autonómia nemzetközi jogi bázisát. 1969-ben a tartományon belül Bolzano /Dél-Tirol/ nemzetiségi jellegű önkormányzatot kapott, ami ez évben teljes körűvé vált.

2

4 Az 1954-ben kötött Trieszt-egyezmény Olaszország és Jugoszlávia részvételével rendezi a kisebbségi szervezet létesítésének jogát és a nyelvhasználatot a közigazgatásban és az oktatásban. Dánia és Schleswig-Holstein 1955-ben szerződésben állapodott meg a nyelvi kisebbségek kölcsönösen biztosított jogairól, az arányos képviseletről. Nemzetközi konfliktus nélkül is születtek példa értékű megoldások Európában a kisebbségi nyelvhasználat és kulturális jogok biztosítására. Figyelemre méltó az egységes nemzetállam fogalmában gondolkodó Franciaországban az elzásziak számára biztosított kulturális jogok gyakorlata. Belgium 1980-tól alkalmazza a nyelvi csoportok autonómiáját /flamand és vallon nyelvterület, német nyelvű körzet és a vegyes brüsszeli régió/. A kisebbségvédelem nemzetközi jogi megalapozását különösen az alábbi kérdésekben kialakuló egyetértéssel lehetne előmozdítani: a) A nemzetközi jog alapelvei közül a népek önrendelkezési jogának kiteijesztő értelmezésére van szükség az államon belüli önkormányzat megfelelő formájának a garantálása érdekében.

2

5 b) Konszenzusra van szükség a kollektív és egyéni jogok egymást kölcsönösen feltételező és erősítő funkciójának megítélésében. c) Annak elismerése, hogy a kisebbségi jogok nem privilégiumok és feltételezik a lojalitást, nem jelenti azt, hogy a nemzetiségi lét és a fennmaradás érdekében mellőzhetők lennének az egyenjogúság tételén túl külön jogok is. A kisebbségi jogban szükség van a pozitív diszkrimináció elfogadására. d) A nemzetközi jogban intézményesíteni kell a nemzeti kisebbségek és tagjaik számára elérhető nemzetközi bíróság útján biztosított jogvédelmet.

2

6 4. A népszámlálás és a kisebbségi jogok A nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása érdekében szükség van olyan adatokra, amelyek megbízható információkat adnak a kisebbségek településenkénti elhelyezkedéséről, ennek alapján a regionális összefüggésekről, a nyelvhasználatról és a demográfiai tendenciákról. Ezeknek az adatoknak a begyűjtése a népszámláláskor végezhető el, ami teljesen független a kisebbségek önkormányzati szerveződésétől, a választási eljárástól, tehát a kisebbségek közjogi jogosítványainak gyakorlásától. A népszámlálás különválasztása folytán nem sérti az identitás-választás szabadságát és nem jelent állami regisztrációt. A népszámlálás nem egyes személyek adatainak hatóságok által vezetett közhitelű nyilvántartása, tehát nem hasonlítható az anyakönyvezéshez, a lakosság nyilvántartásához, vagy a bűnügyi nyilvántartáshoz. Az adatközlőnek semmilyen hátránya nem származhat abból, hogy személyére vonatkozó olyan ismérveket közöl, amelyek ugyanakkor sok más személyt is jellemeznek. A népszámlálásnak éppen az a célja, hogy kimutassa az adatok ismétlődését, és lehetővé tegye azok csoportosításával következtetésének levonását. A közcélú felhasználás sem mentesíti azonban az adatgyűjtést a személyiségi jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége alól. Ismert, hogy a modern nyilvántartási rendszerek összekapcsolásával a természetes személyek magánszférájába tartozó akár legsajátosabb személyiség-jogok feltárásához is el lehetne jutni /egészségi állapot, hiteltartozás stb. az ún. "üveg-ember" szindróma/. Egyre több ország törvényhozása garantálja a személyi adatvédelmet 60