Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Takács Imre: Nemzetiségi statisztika, nemzetiségi jog
V tükrözte tavaly az a nemzetközi konferencia is, amelyet bécsi nagykövetségünk és a bécsi egyetem államjogi tanszékének vezetője, Ermacora professzor szervezett." 1984 májusában az Európa Tanács nyilvános meghallgatással deklarálta annak a Chartának a támogatását, amelyet az Európai Községek és Régiók Állandó Konferenciája a regionális és kisebbségi nyelvekről alkotott. Azóta az Európa Tanács a nyelvi chartát elfogadta és azt aláírásra a tagállamok elé bocsátotta. 2 0 Az Európa Tanács keretében számos sikertelen kezdeményezés után a "Joggal a Demokráciákért" nevű szakértői csoport javaslatai jutottak el az elfogadásig, ami remélhetőleg még 1992-ben az Emberi Jogok Európai Szerződéséhez csatlakozó kiegészítő jegyzőkönyv formájában bekövetkezik. Joggal hasonlítja az amerikai Thornberry a népcsoportok jogainak a nemzetközi jogi irodalomban való megjelenését a poraiból életre kelt főnix madárhoz. 2 1 A modernizációt kísérő integrációs folyamatokkal párhuzamosan erősödnek a népekre, nemzetekre jellemző specifikus jegyek. Az együttműködés - bármennyire tökéletesíti is a közvetítő eszközöket, s szorosra fűzi a gazdasági kapcsolatokat, liberalizálja a szellemi termékek "árucseréjét", elfogadja és használja a nagy világnyelvek közvetítő szerepét - nem szünteti meg a szülőföld, az otthon szeretetét, az emberi alkotókészség, az erkölcsiség, a kultúra és a művészetek nemzeti komponenseit. Senkinek, sem államnak, sem nemzetközi szervezetnek nem adatott meg az a jog, hogy nemzetek vagy népcsoportok életképességéről, létének jogosultságáról jogerős ítéletet mondjon. A kirekesztés, a kiszolgáltatottság korrekciója nem lehet a leereszkedő befogadás és tűrés. Egyedül elfogadható állami magatartás a jog eszközeivel szabályozott elismerés és támogatás, egyéni és kollektív jogok biztosítása, a társadalom többsége részéről pedig az őszinte együttműködési készség, kapcsolatteremtés és az esélyegyenlőség követelményének hatékony megvalósítása. Elvárható ugyanakkor a kisebbségtől a törvények tiszteletben tartása, a közös állam iránti lojalitás, a többségi nyelv és kultúra elsajátítására és megismerésére való készség. Az EBEE-ben részt vevő államok 1990. júliusában az emberi jogi dimenzióval foglalkozó, a bécsi utóértekezlethez kapcsolódó ülést tartottak Koppenhágában, amelynek állásfoglalása önálló fejezetet szentelt a nemzetiségi, etnikai és vallási kisebbségek jogainak. A koppenhágai ülés dokumentuma azért érdemel különleges méltatást, mert az eddigi európai tervezetekhez képest leginkább instruktív tartalmú. Megalkotását elősegítette a hidegháború következményeinek a felszámolására, a kölcsönös együttműködés fejlesztésére irányuló közös szándék. A konkrét jogosítványokat az egyéni jogok vonalán sorolja fel, de kifejezetten elismeri a jogok kollektív gyakorlását is. "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaikat egyénileg és csoportjuk tagjaival közösségben egyaránt élvezhetik és gyakorolhatják." A kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy szabadon kifejezhetik, megőrizhetik és fejleszthetik etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, fenntarthatják és fejleszthetik kultúrájukat annak minden vonatkozásában, szabadon, minden, akaratukkal ellentétes asszimilációs kísérlettel szemben. Joguk van: - anyanyelvük szabad használatára nyilvánosan és a magánéletben; - oktatási, kulturális és vallási intézmények, szervezetek és társaságok alapítására és fenntartására, melyekhez pénzügyi és más hozzájárulást, valamint állami támogatást kérhetnek az állam törvényeivel összhangban; - vallási hitük megvallására és gyakorlására, beleértve az egyházi tulajdon birtoklását és használatát, továbbá az anyanyelven folyó vallási oktatásra; - kapcsolatok létesítésére az országon belül társaikkal és a határon túl más államok polgáraival, akikkel osztoznak a közös etnikai és nemzetiségi eredetben, a közös kulturális örökségben vagy a vallásos hitben; - anyanyelvükön a szabad információkra és azok cseréjére; - szervezetek és társaságok alapítására és fenntartására az országon belül és nemzetközi "nem kormányzati" szervezetekben való részvételre. A részt vevő államok területükön védik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, és megteremtik annak feltételeit. A megfelelő konzultációk után olyan intézkedéseket tesznek, hogy ezt a hatást elérjék, 58