Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei

csupán a társadalmi fejlődéstől, de még a sokoldalú gazdasági támogatástól sem, ha mindezekhez nem járul hozzá a cigányok akarása, tevékeny közreműködése is. 2 Azokat a társadalmi akciókat, amelyeket a cigányok helyzetének megváltoztatása érdekében kívántak megvalósítani, már a 18. században is speciális adatgyűjtések előzték meg. Ezek során fel akarták tárni a cigányok számát, területi elhelyezkedését, lakáskörülményeit, megélhetési forrásait stb. Ezek az adatgyűjtések ma is becses forrásai mindazoknak a kutatóknak, akik a cigányok múltját, történetét kívánják megismerni. Amikor a népszámlálások rendszeressé váltak, bizonyos bázisadatokhoz azokból is hozzá lehetett jutni. Hazánkban magyar hatóságok először 1869-ben szerveztek népszámlálást és ezt tízévenként követték újabbak. Az első népszámlálások, illetve az eredményeikről kiadott közlemények cigányokra vonatkozó adatai még nagyon hiányosak. Az 1880. évi népszámlálástól kezdve nagy figyelmet szenteltek a népesség nemzetiség szerinti megoszlása feltárásának. Akkor a nemzetiségi hovatartozást közvetett úton, az anyanyelv alapján igyekeztek meghatározni. Bár anyanyelvként a cigány nyelvet is meg lehetett jelölni, kezdetben még nem közölték azoknak a számát, akik cigány anyanyelvűnek vallották magukat, hanem csak az "egyéb" nyelvűek között szerepeltették őket. Ezeket a fontos adatokat a KSH népszámlálási köteteiben 1900-tól nemenként, 1910-től főbb korcsoportonként és nemenként is megtalálhatjuk. A Központi Statisztikai Hivatal 1992-ben egy igen figyelemre méltó sorozatot indított el, Történeti Statisztikai Idősorok 1867-1992-ig címmel, amelynek első kötete a népességgel és népmozgalommal foglalkozik /Budapest, 350.p./. Témánk szempontjából ez a kiadvány igen nagy jelentőségű, mert tartalmazza mindazokat az országos adatokat, amelyek az 1910 és 1990 között tartott népszámlálások eredményeiről rendelkezésre állnak. Az ezekben az évtizedekben bekövetkezett területi változások következményei kiküszöbölték és így valamennyi adat a mai országterületre vonatkozik. A következőkben főleg ennek a kötetnek az adatait elemzem. A cigány anyanyelvűek számának alakulását az 1. tábla tartalmazza. Amint látható, az első világháború befejezésétől kezdve folyamatosan nőtt a számuk, egészen 1970-ig. Egy átmeneti visszaesés után /1980/ újra nagyobb tömeg - 48 ezer fő - vallotta magát cigány anyanyelvűnek, vagyis olyan sokan, mint soha azelőtt. 1900 és 1990 között Magyarország népessége kb. 50%-al nőtt, a cigány anyanyelvűeké pedig több, mint nyolcszorosára emelkedett a népszámlálási bevallások szerint. A cigány anyanyelvűek számának és arányának nemenkénti alakulása Magyarországon H. tábla/ A népszámlálás éve Férfi Nő Összesen Számban 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 2 860 5 117 3 416 3 852 9 119 10 243 12 351 17 214 13 826 23 945 2 802 4 682 3 573 3 989 9 521 11 144 13 282 17 743 14 089 24 127 5 662 9 799 6 989 7 841 18 640 21 387 25 633 34 957 27 915 48 072 Százalékban 1900 1910 1920 1930 1941 1949 1960 1970 1980 1990 0,1 0,1 0,1 0,1 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,5 0,1 0,1 0,1 0,1 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,4 0,1 0,1 0,1 0,1 0,2 0,2 0,3 0,3 0,3 0,5 340