Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei

Amint az ismeretes, a hazai népszámlálások a bevallás elvén állnak, vagyis anyanyelvként azt jegyik fel, amit a megkérdezett mond. Mivel a cigányok túlnyomó többsége két-, vagy többnyelvű, választhat, hogy ezek közül melyiket vallja anyanyelvének. Az első táblázatnak az utolsó évtizedre vonatkozó adatai olyanok, amelyeket demográfiai okokkal indokolni nem lehet. /Pl. az 1980 és az 1990 közötti növekedés meghaladja a 70%-ot, vagyis a lehetséges népszaporodás többszörösét./ De ha pontosak, a tényleges helyzetet tükrözők lennének is ezek az adatok, a cigányok teljes számára még akkor sem lehetne következtetni. Ennek egyik oka az, hogy a cigányok jelentős hányadának nem a cigány nyelv az anyanyelve, hanem annak a nemzetiségnek a nyelve, amelynek környezetében él. Ezek arányáról először az 1893. évi összeírásból szerezhetünk viszonylag megbízható információkat. Az akkori Magyarország területén összeírt cigányoknak 29,97%-a volt cigány anyanyelvű /38,1 %-a magyar, 24,4%-a pedig oláh anyanyelvűnek vallotta magát/. Az 1971-ben végzett kutatásról készült összefoglaló jelentésben erről a következőket olvashatjuk: "Reprezentatív felvételünk egyik legfontosabb eredménye a cigányság nyelvi megoszlásáról kapott kép, amely azt mutatja, hogy a magyarországi cigányok döntő többsége magyar anyanyelvű. A cigányok csaknem háromnegyed része /71 % -a/ magyar, valamivel több, mint egyötöde /21%-a/ cigány és nem egészen 8%-a román anyanyelvű."' Úgy tűnik, hogy ezeket az adatokat mások is elfogadják és úgy értelmezik, hogy ez az elkülönülés kapcsolatba hozható az országba való bejövetelük idejével is. A magyar cigányok /a cigányság 71%-a tartozik ide, főleg a 18. században délről bevándorlottak leszármazottai/, a cigány anyanyelvűek /21%/ és a román cigányok /8%/, akik a 19-20. században jöttek be az országba.

2 Ha tehát a cigány anyanyelvűek számát azonosítanánk a cigányok számával, hibát követnénk el. Nagyon keveset tudunk a cigányság belső strukturálódásáról. így nem tudjuk, hogy mi történhetett 1971 óta. De ha az 1990. évi 48 072 cigány anyanyelvűt //. tábla/ tekintjük a magyarországon élő cigány népesség 29%-ának, akkor itt körülbelül 166 ezer cigánynak kellene élnie. Ennél lényegesen többre becsülik a cigányok számát nemcsak a cigány szervezetek képviselői, hanem a közigazgatási szakemberek is. A nemzetiségre vonatkozó elemzés sokrétűbbé tétele és reálisabb adatok szerzése érdekében - ugyancsak 1880-tól kezdődően - megkérdezték a beszélt nyelveket is. A cigányul is tudók számát a népszámlálási kötetek azonban csak az 1920-as népszámlálástól kezdve közlik. Amint az a 2. tábla adataiból kitűnik, a cigányul is tudó népesség száma dinamikusan nőtt az egész időszakban, ha nem is olyan ütemben, mint a cigány anyanyelvűek száma. Mivel ezt a nyelvet elsősorban családban, vagy ilyen nyelvű környezetben tanulják meg, feltételezhető, hogy ezek is cigányok, sőt cigány anyanyelvű cigányok, csak ezt a népszámlálásnál nem vallották be valami miatt. Más a helyzet például a németül is tudókkal, hisz a német nyelv az világnyelv, melyet nem csak családi körben tanulnak, hanem iskolában és más helyeken a nem német nemzetiségűek is. Mivel cigányul ilyen módon megtanulni nem lehet, nem egészen indokolatlan az a feltevés, hogy cigány anyanyelvű népességnek azokat tekintjük, akik a népszámlálásnál cigány anyanyelvűnek és cigányul is beszélőnek vallották magukat. A két kérdésre 1990-ben igennel válaszolók száma /lásd az 1. és 2. táblát/ 71 005 volt. Ha most azt feltételezzük, hogy ezek képezik a cigányság 29%-át, akkor összes számuknak 245 ezernek kellene lennie, ami sokak számára még mindig nem elfogadható. A cigányul is beszélők száma nemenként !2. tábla/ Év Férfi Nő Összesen 1920 2 515 2 394 4 909 1930 3 356 3 276 6 632 1941 4 852 4 735 9 587 1949 4 923 5 035 9 958 1960 7 007 7 223 14 230 1970 1980 8 909 8 704 17 613 1990 16 665 11 268 22 933 Ha az anyanyelvre és a nyelvtudásra vonatkozó adatokból nem is tudjuk a hazai cigányság számát rekonstruálni, feltételezhetjük, hogy a bevalláson alapuló adatok a cigány anyanyelvű, illetve a cigány népesség struktúráját elfogadható mértékben reprezentálják. Minden népcsoport egyik legfontosabb demográfiai jellemzője a kormegoszlás. Ennek alakulásáról a 3. tábla tájékoztat. Az adatokból az tűnik ki, hogy az idősek aránya nagyon alacsony /1990: 5,1%/, sőt, hogy ez az arányszám évtizedek óta nem változott. Amíg az ország összes lakosai között a hatvan éven felüliek részesedése 1910 és 1990 között 8%-ról 19%-ra növekedett, addig a cigányoknál mindvégig 5% körül maradt. Ez arra utal, hogy az újszülötteknek csak kis hányada éli meg a 60 éve életkort, a nem cigányok között az öregkor 341