Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - M. Kozár Mária: A magyarországi szlovének demográfiai sajátosságai

6. A SZLOVÉN KISEBBSÉG M. Kozár Mária A MAGYARORSZÁGI SZLOVÉNEK DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGAI A magyarországi szlovének többsége a Vas megyei Szentgotthárdon /a hozzácsatolt Rábatótfaluban - Slovenska ves/ és hat környező községben él. /Felsőszölnök - Bornji Senik, Alsószölnök - Dolnji Senik, Szakonyfalu Sakalovci, Apátistvánfalva - Stevanovci, Orfalu - Andovci, Kétvölgy - Verica-Ritkarovci/. Laknak még szlovének Szombathelyen, Mosonmagyaróvárott, Budapesten és szétszórtan Magyarország egész területén. Becsült létszámuk Magyarországon 5000 fő. Az antant szövetségesek és Magyarország között megkötött trianoni egyezmény alapján maradt az első világháború után kilenc szlovén község Magyarországon. Ettől kezdve a szlovéniai sajtóban "rábai" szlovéneknek /rabski Slovenci/ nevezték őket. A "rábamenti szlovének" /porabski Slovenci/ és a "Rábamente" /Porabje/ kifejezések a második világháború után jelentek meg. Magyarul a vidéket "Vendvidéknek" hívják /egykor ez a kifejezés az egész Murántúlt jelölte/, a vidék lakosságát pedig "vendeknek " nevezik /mint egykor az egész Murántúl lakosságát/. Az elnevezés a német "Wind" szóból származik. A németek ugyanis a szlávokat Windeknek, nyelvüket windischnek mondják. A magyarországi szlovének anyanyelvükön a "Slovenci" kifejezést használják.

1 Egyes kutatók szerint a mai szlovén községeken kívül a 13. században a Szentgotthárdtól délre elterülő Őrség 18 községében legalább a lakosság negyede szlovén nemzetiségű volt.

2 A 17-18. században nagyobb területen éltek még szlovének Somogy megyében is. A 17. században a török elől menekülve telepedtek le katolikus szlovének Agarév, Háromfa és Tarany községekben. Taranyban még ma is beszélnek szlovénül.

3 A 18. században a surdi evangélikus egyházközséghez tartozó Mihályd, Sand, Liszó, Szentpéter, Bükkösd, Szentpál, Porrog, Path falvakban telepedtek le evangélikus szlovének, mindkét esetben a Muravidéknek egykor Zala megyéhez tartozó falvaiból. A 19. században legalább 16 szlovének által is lakott községről beszélhetünk.

4 A szlovén nemzetiségű lakosság számának alakulása nehezen követhető nyomon a különböző népszámlálások eltérő adatfelvételi és publikálási gyakorlata miatt. De így is megállapítható, hogy a "vend" /a régi népszámlálások kategóriája/, vagyis a szlovén anyanyelvűek száma 1900 óta folyamatosan csökken. Az 1960-70-es évektől a csökkenés évenkénti üteme jelentősen felgyorsult /l. tábla/. A magyarországi lakosságtól 1880 óta kérdezik az anyanyelvet és az anyanyelven kívül beszélt nyelveket, 1941 óta - 1970 kivételével - pedig a nemzetiséget is. A szlovén lakosság nem érti a különbséget a két kategória anyanyelv és nemzetiség - között. Létszámukat reálisabban mutatja az "anyanyelv" kategória, mivel ez a kifejezés létezik a szlovének által beszélt nyelvjárásban is /materna rejc/. E kategóriában a hét szlovén település 57%-a vallotta magát szlovénnek 1980-ban. Szlovén nemzetiségűnek pedig csak 43 %. A tanácsi minősítés szerint pedig a hét község lakosságának 85%-a volt "nemzetiségi kulturális igényű" 12-3. tábla/. Megkérdőjelezhető a különböző kategóriák realitása. Maga a kérdés és a kérdésre adott válaszok hitelessége, azok elbírálásának kritériuma: "nemzetiségi kulturális igényű" népesség /2903 fő/, ezen belül: - "egyértelműen nemzetiségi" /2370 fő/; - "nemzetiségileg vegyes, nem asszimilálódott" /521 fő/; - "nemzetiségileg vegyes, asszimilálódott" /12 fő/. A Központi Statisztikai Hivatal az 1990. évi népszámlálás eredményei közül 1991-ben közzétette "A nemzetiségi népesség száma egyes községekben 11960-19901" c. kötetet. Az összesítés Vas megyében hat szlovén községet ismer /Alsószölnök, Apátistvánfalva, Felsőszölnök, Kétvölgy, Orfalu, Szakonyfalu/. Az 1980 után városi rangot nyert Szentgotthárd és a hozzácsatolt Rábatótfalu tehát nem szerepel a településlistán. A kiadvány szerint a hat községben a szlovének száma anyanyelv szerint a lakosság 60%-a, nemzetiség szerint pedig 25-60% volt 1960 és 1990 között /3. tábla/. Az 1990-es népszámlálás "a nemzetiségi ismérvek kombinációi szerint" már külön tárgyalja a szlovéneket, viszont hiányzik a legfontosabb ismérv, az anyanyelv. A másik két kategória a logika szerint ugyanazt jelenti /szlovén nemzetiségűek és/vagy szlovénül beszélők - szlovén nemzetiségű beszél szlovénül/, de a számadatok jelentősen eltérnek. A nemzetiség és/vagy beszélt nyelv alapján 1990-ben a hat községben 1756 szlovént számoltak össze. Vas megye más községeiben 18 és más megyékben 170 szlovén élt e statisztika szerint. Ez összesen 1945 fo. 333