Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyurok János: A magyarországi horvát kisebbség néhány demográfiai statisztikai jellemzője az 1910-1990 közötti népszámlálások tükrében

Az 1941. évi népszámlálás Magyarországnak a második világháború alatti megnagyobbodott területére teijedt ki /171 753 km

2/. A népszámláláskori időpont eltolódások az országos végeredményt nem befolyásolták lényegesen, ezért erre most nem is térnék ki. Az 1941. évi népszámlálás alkalmával anyanyelvként azt a nyelvet kellett bejegyezni, amelyet az illető a saját nyelvének vallott, és a legjobban és legszívesebben beszélt, nemzetiségként pedig minden befolyástól mentesen és az anyanyelvre való tekintet nélkül azt a nemzetiséget kellett megjelölni, amelyhez tartozónak a megszámlált érezte és vallotta magát. A nemzetiségi adatvallomás a nemzetiség fogalmának szubjektív volta miatt a népesség egy kis - helyileg is csak elvétve említést érdemlő - töredékénél nem nyugszik olyan szilárd alapokon, mint az anyanyelvi adatbejegyzés, íija az 1941. évi népszámlálás demográfiai adatok községek szerinti kötetének bevezető megjegyzése. Igen érdekesek az adatok a népesség anyanyelvi, illetve nemzetiségi bontása szerint. Kiemelve néhány vármegyét, természetesen a horvát jellemzőket figyelembe véve /l. tábla/-. A horvát és bunyevác etnikum létszáma az 194l-es népszámlálás adatai alapján //. tábla/ Horvát Bunyevác Horvát Bunyevác Vármegye anyanyelvűek nemzetiségűek száma százaléka száma százaléka száma százaléka száma százaléka Bács-Bodrog 6 025 0,8 56 239 7,2 6 473 0,8 49 086 6,3 Baranya 2 266 4,4 6 226 12,0 1 735 3,4 4 910 9,5 Zala 97 800 68,9 14 333 1,0 Összesen 106 091 74,1 62 465 19,2 22 541 5,2 53 996 15,8 Az 1949-es népszámlálás a lélekszám csökkenéséről tesz tanúbizonyságot, ami a háborús pusztítások nyomán várható volt. A lélekszám 9,3 millióról 9,2 millióra esett vissza, ez kb. 1,2%-os csökkenést jelent. A férfi lakosság száma kb. 3%-os csökkenést mutat, míg a női lakosságnál 0,6%-os növekedés volt tapasztalható. A városi népesség lélekszáma csökkenő, míg a falusi népesség lélekszáma némi növekedést mutat. Az 1949-es népszámlálás igen részletes kimutatással, viszonylag jól jelzi a részletes mezőgazdasági eredményeket. Milyen érdekes lenne tudni pl. a gazdasággal, szántófölddel, ház- és földtulajdonnal, részesbérlettel stb. rendelkező nemzetiségiek számát. Igen érdekesek lennének azok az adatok is, amelyek az épület- és lakásstatisztikai eredményeket jelzik. A lakásösszeíró lapon szerepel egy olyan kérdés is, hogy mikor költözött a lakásba. Igen érdekes lenne megtudni, hogy egyes nemzetiségek lakóingatlanába mikor kerültek mások, vagy pl. egyes nemzetiségileg vegyes lakosságú településen egyik nemzetiség mikor foglalta el, vagy pontosabban mikor kellett, hogy elfoglalja a másik nemzetiség lakóingatlanát. Az sem lenne kevésbé érdekes, ha tudnánk pl. a nemzetiségi származású munkanélküliek, a munkanélküliség időtartama és korcsoportok szerinti eredményeit. Egyes kisebbségeknél, ha ezek az adatok rendelkezésünkre állnának, sokkal érthetőbbé és világosabbá válna az a folyamat, amelynek ma is részesei, világosabban lehetne elemezni a munkamegosztásban elfoglalt helyük hátterének néhány fontos elemét. Az 1949-es népszámlálás minden jelenlevő egyénre kitöltendő számlálólap anyanyelvre és nemzetiségre vonatkozó kérdések alapján az országos eredmények összesítése után 4671 horvát anyanyelvű férfi, 4927 bunyevác, sokác anyanyelvű férfi és 5275 horvát anyanyelvű nő, illetve 5550 bunyevác és sokác anyanyelvű nőt jegyeztek be. Ez együttesen 9946 horvát és 10 477 sokác, bunyevác anyanyelvű lakost jelent. Érdekes viszont, ha megnézzük a népesség nyelvismeret szerinti lebontását, akkor 52 520 olyan lakos van, aki beszél horvátul, míg a bunyevácul, sokácul beszélők száma 21 286 főt tett ki. A megyei adatokat tanulmányozva azt látjuk, hogy a legtöbb horvát anyanyelvű nőt /1638 fő/ és férfit /1602/ Sopron vármegyében regisztrálták. A legtöbb bunyevác, sokác anyanyelvű férfit /2653 fő/ Bács-Bodrogban - ez az adat Baranyában 2144 fő - regisztrálták, míg a bunyevác-sokác anyanyelvű nők száma szintén Bács-Bodrogban a legmagasabb /2 994 fő/ - ugyanez az adat Baranyában 2 430 főt jelöl. Érdekes még az 1949-es népszámlálásnál, hogy nincs meg a lebontása a nemzetiségeknek a külterületi lakotthelyek főbb adatai szerint. Ez egyes kisebbségek /pl. bunyevácok/ sajátosságait figyelembe véve mindenképpen hiányként kezelendő. Továbbá nagyon fontos lenne, beleértve a mai viszonyokat is, ha meglenne a nemzetiségekre vonatkozó családok és családtöredékek társadalmi rétegződés szerinti /ahogyan az 1949-es összefoglaló fogalmaz/ adattára. Véleményem szerint a hazai kisebbségekkel kapcsolatos ismérvek közül ez az egyik legfontosabb hiányzó láncszem. Amíg csak hipotetikusan ismeijük az egyes kisebbségek elhelyezkedését és mozgási lehetőségeit a társadalom egyenlőtlenségi rendszere mentén, addig még igen komoly problémák fognak továbbra is keletkezni e rendkívül bonyolult és több szempontból kiszolgáltatott dimenzió, a kisebbségi-nemzetiségi dimenzió vonatkozásában. Az 1949-es népszámlálást követően az 1959. január 1-én 1 %-os mintán végrehajtott próbaszámlálás után 1960-ban kétféle kérdőív alapján hajtották végre a népszámlálást. A népesség, a lakások, a családok és a háztartások összeírására 329