Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyurok János: A magyarországi horvát kisebbség néhány demográfiai statisztikai jellemzője az 1910-1990 közötti népszámlálások tükrében
5. A HORVÁT KISEBBSÉG Gyúrok János A MAGYARORSZÁGI HORVÁT KISEBBSÉG NÉHÁNY DEMOGRÁFIAI STATISZTIKAI JELLEMZŐJE AZ 1910-1990 KÖZÖTTI NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN "Hova tűnt az elmúlt 90 évben több tízezer horvát Magyarországon? Milyen okok, milyen belső és külső tényezők, döntések játszottak közre az ő elsorvadásukban, kisebb részben elmagyarosodásukban? Képesek-e horvát szülők gyermekei horvátságukat megtartani olyan helyzetben, amikor a horvát anyanyelvű ifjúság mind nagyobb része kénytelen magyar iskolákban tanulni? És vajon mennyi megnyomoríttatást, korlátozást bír még el édes anyanyelvünk, horvátságunk, nemzetiségünk legfontosabb hordozója, tartópillére? Mindezekre és megannyi más sorskérdésünkre a népszámlálás nemzetiségi adatai fontos válaszokat adnak. Helyesebben szólva: a választ mi magunk adjuk meg!" Eddig az idézet első fele, amelyet Gyurcsik Iván-Poppélyi Gyula: Nép fogyatkozás, a cseh-szlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945 között című kötetének előszavából kölcsönöztem, természetesen megváltoztatva, pontosabban behelyettesítve a magyarság fogalmának helyére a horvátság fogalmát, mert a magyarországi horvátokra nézve nagyrészt szintén érvényesek ezek a gondolatok. S hogy mi magunk, hazai nemzetiségek a választ meg tudjuk-e adni a különböző kérdésekre, az gyakran nemcsak tőlünk, vagy nem minden esetben tőlünk függ. A kisebbségeket meghatározó módon befolyásoló dimenziók mentén számos strukturális változatlansággal találkozunk, ez jelentősen akadályozza az integrációt és igen komolyan segíti a szegregálódást, természetesen differenciáltan egyes kisebbségeket illetően. "A nemzetiségi kérdés megoldása nem képzelhető el tudományos kutatások nélkül. Hazánkban ez a kutatómunka egyenlőre szakintézményi keretek nélkül folyik."... írta három kiváló tudós /Hoóz István, Kepecs József, Klinger András/ az 1985-ben megjelent, "A Baranya megyében élő nemzetiségek demográfiai helyzete 1980-ban" című munkájukban. A szakintézményeket illetően a helyzet azóta megváltozott. A hazai szlovákok Békéscsabán egy szerényebb létszámmal, majd 1992 elején a horvátok Pécsett valamelyest szélesebb keretek között létrehozták a saját tudományos intézetüket, mindkét esetben természetes módon a helyi akadémiai intézetekkel kooperálva. Most már vannak szakintézetek, melyeket a kisebbségi származású szakemberek hoztak létre, saját erejükből és felkészültségükből, de sajnos a Horvát Intézet esetében e szakintézmény eddig csak ellenállásba ütközött, amikor a működéséhez szükséges minimális anyagi feltételek egy részét igényelte a különböző állami szféráktól. A kisebbségek tudományos intézeteit nem lehet pályázati szeszélyekre bízni, hasonlóan a hazai kutató intézetek többségéhez, a nemzetiségek tudományos intézetei költségvetésének nagyobbik részét állami költségvetésből kell biztosítani. Ez is szerves része a kisebbségi jogoknak. Számos kiváló munka született a hazai nemzetiségek statisztikai, demográfiai helyzetéről, de a tények alapján mégis azt kell megállapítani, hogy a magyarországi nemzetiségekről közel sincs olyan pontos képünk, mint a hazai magyarságról. A kisebbségekkel kapcsolatos statisztikai adatok egy jelentős részénél sok esetben igen komoly eltérés van a nemzetiségi valóság és a különböző statisztikai adatok között. Az adatfelvétel metodikája, bár a nemzetközi gyakorlatban bevett módszerek szerint történik nagyrészt, pontosabban e metodika esetenkénti nem kellő rugalmassága, valamint az adatfelvétel technikájában gyakorta meglévő hiányosságok is okozói a kapott eredmények és a valóság közötti eltéréseknek. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy a hatalmi oligarchiáknak nem volt mindig érdeke, hogy pontos demográfiai statisztikai képet kapjanak a nemzetiségekről. Ha ezek az adatok rendelkezésre álltak volna, legalább a lelkiismeret szintjén el kellett volna számolni azzal, hogy pl. az iskoláskorú nemzetiségi származásúak egy nagy része miért nem járhat saját iskolájába, vagy pl. mi az oka annak, hogy egyes etnikai kisebbségi csoportoknál kisebb az élveszületések száma, mint pl. a környezetében élőké általában? Persze egyes esetekben maguknak a nemzetiségi szövetségeknek, a szövetségek szűk irányító csoportjainak is gyakran az volt az érdeke, hogy ne derüljön ki, mennyi és milyen összetételű és szerkezetű valójában az a kisebbség, amelyet ők képviselnek. Feltehetőleg a kisebbségi vezetők attól tartottak, hogy a valós adatok kiderülése esetén esetleg megváltozhat a redisztributorok magatartása és ez vélhetőleg változtatott volna az ő helyzetükön is. A hazai nemzetiségek sokkal alaposabb, körültekintőbb és objektívebb statisztikai demográfiai feltérképezése ma már nem halasztható tovább. A világ számos részén, így hazánkban is bekövetkezett változások olyan jellegűek és 326
