Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Csobai Lászlóné: A magyarországi román nemzeti kisebbség történetének áttekintése a statisztika tükrében
Vekerd a 18. század elején, 1732-ben még mint puszta szerepel. A 18. század derekán Biharból görögkeleti vallású románok letelepedtek és építették újjá a lakatlan pusztát. 8 Az első görögkeleti egyházi forrás alapján a községnek 1779-ben 36, görögkeleti vallásúak által lakott portája létezett, egy fatemplommal. Popovici Péter lelkészüket 1743-ban szentelték fel a községnek. 9 Vekerd léleszáma az 1930-as években 498, melyből 423 a görögkeleti vallású. 1 0 Méhkerék középkori település, mely a törökök utáni időkben lakatlan pusztává vált, 1758-1768 között települt újjá. Mária Terézia adományozta Eszterházy Pál Antal hercegnek a derecskei dominiumot Méhkerékkel együtt. Eszterházy Pál herceg szorgalmazta és segítette a görögkeleti vallású románok megtelepedését Méhkeréken, és szabályozta is azt a velük kötött szerződésükben. Az első Méhkerékre vonatkozó adat az 1768. május 17-én keletkezett urberiális szerződésben található, amely "a mostan nemrégiben impopiált /.../ Méh-Kerék nevű helység lakosaira is" vonatkozik." Eszterházy Miklós herceg 1767-ben vette át a birtokot és sor került Méhkerék betelepítésére. Az erről fennmaradt történetet a szájhagyomány napjainkig őrzi, s a levéltári /állami és egyházi/ adatokkal történt összevetésből kiderült, hogy az több hiteles adatot is tartalmaz. Ezek alapján nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy Méhkerék is szervezett magánföldesúri telepítésként jött létre. Méhkerékre is vonatkozik az az általános megállapítás, hogy a görögkeleti vallású románok szinte letelepedésükkel egyidőben megalapították görögkeleti egyházukat is. Egy levéltári forrás alapján a görögkeletiek királyi engedély nélkül építettek fatornyú, paticsfalú görögkeleti templomot, amelyet 1770-ben utólag engedélyeztettek. 1 2 Az 1770-es években Méhkeréken 24 földdel rendelkező szabadmenetelű családot tartottak számon, és összesen hat házzal rendelkező zsellért írtak össze. Közel tíz év alatt száz, 1779-ben már hatvan portát írtak össze, amely mutatja, hogy a lakosság folyamatosan nőtt a görögkeleti vallású román anyanyelvűek által. A 20. század 30-as éveinek végén a község összlakossága 2263 fő volt, melyből 2116 fő román anyanyelvű, vallási megoszlása szerint 2105 fő görögkeleti vallású. Bedő, Vekerd és Méhkerék községekről megállapítható, hogy valamennyi magyarországi település közül csupán e három az , amely a betelepüléstől napjainkig egyrészt románságából, másrészt az utóbbi kettő görögkeleti vallásából adódóan megőrizte etnikai zártáságát. A román anyanyelvű lakosság három egységes nyelvi szigetet alkot. A tradicionális életformából adódó zártság is konzerválta az archaikus anyanyelvet, de azt nem fejlesztette tovább. Az életmódváltással fokozatosan felbomlik a falvak viszonylagos zártsága és magával hozza a lakosság migrációját. Bedőn és Vekerden a fallu lakossága részben elöregedett, összezsugorodott, anyanyelvi szempontból asszimilálódott. Méhkerék ezzel ellentétben még ma is a magyarországi románság egyetlen olyan nyelvi szigete, ahol a lakosság az 1980-as tanácsi minősítés szerint 96,4 %-a román anyanyelvűnek vallotta magát. 1 3 Archaikus nyelvét ugyan megőrizte, de az nem tartott lépést az életmódváltozással, a társadalom általános mozgásával, az anyanemzet nyelvi kultúrájának fejlődésével. A 18. század elejétől a történelmi Békés vármegyében kevesebb a románok által is lakott település, mint Biharban, de itt korábban jelent meg a görögkeleti vallású, román anyanyelvű lakosság. Megtelepedésük a 17. század végétől a 19. század végéig terjedő időszakra esik. Görögkeleti egyházuk alapítási évének kronologikus sorrendje szerint Gyula, Kétegyháza, Békés, Békéscsaba és Csorvás településeket vehetjük számba. Valamennyi településen a román anyanyelvű lakosság megmaradt eredeti görögkeleti vallásánál, egyházközségeik ma is a Magyarországi Román Ortodox Egyházhoz tartoznak, de a 20. század elejétől közöttük is kezdett tért hódítani a Baptista Egyház. A felsorolt települések, kivétel nélkül valamennyien vegyes lakosságúak, magyar-román, mint Békés és Csorvás, magyar-románnémet, mint Békéscsaba és román-magyar, mint Kétegyháza. Ez utóbbi településen már a betelepüléskor is a román anyanyelvű, görögkeleti vallásúak alkották a lakosság többségét. A békési tájon legkorábban Gyulán lelhetők fel görögkeleti vallású románok. Az egyházi források először 1651-ben tesznek arról említést, hogy Gyulán görögkeleti vallású románok élnek. Amikor is Sofronie, Lippa és Gyula vára metropolitájának nevezi magát és e forrás alapján a gyulai görögkeleti egyházközségnek ekkor már léteznie kellett. 1 4 Magyar-Gyulán letelepedett román kisebbség 1721-ben a várral szemben, 1727-ben pedig a régi templom helyén téglából új templomot épített. 1 5 Gyula városa 1734-1857 között kettészakadt. A katolikus magyarok MagyarGyula néven önálló várost képeztek. Magyar-Gyulán nagyszámú román anyanyelvű is élt és lakosairól a Nagyrománváros nevet kapta, de a magyar elöljáróság alá tartoztak. Német-Gyulán viszont a németek mellett kisebb számban voltak a román anyanyelvűek, akik a Kisrománvárosban éltek és Német-Gyula nyugati részének egy szigetszerű pontjára telepített román lakosságból alakult ki és a német elöljáróság alá tartoztak. Tempolmukat 1834-ben építették fel 1 6. 1790 után a református magyarok és a görögkeleti románok kérésére számarányuknak megfelelően a római katolikusok mellett 3-3 helyet kaptak az elöljáróságban. Német-Gyulán viszont csak két helyet kaptak a görögkeletiek a tanácsban. A városban a lakosság anyanyelv szerint elkülönült, területileg és vallás szempontjából is. 320
