Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Csobai Lászlóné: A magyarországi román nemzeti kisebbség történetének áttekintése a statisztika tükrében

Csobai Lászlóné A MAGYARORSZÁGI ROMÁN NEMZETI KISEBBSÉG TÖRTÉNETÉNEK ÁTTEKINTÉSE A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Figyelemmel kísérve az utolsó évtized tudományos történeti-néprajzi konferenciáit, megállapítható, hogy azok csak érintőlegesen foglalkoztak a hazai román kisebbség történetével, kultúrájával. Személyes tapasztalatom szerint Magyarországon a hivatalos történészeken kívül általában nem ismerik a hazánkban élő kisebbségek történetét, kultúráját. Természetesen nem kívánom felsorolni az okokat és ütköztetni a véleményeket, de remélem, hogy ezen a körülményen igyekszik javítani e konferencia is. Az eddigi kutatások alapján a magyarországi román kisebbség rövid történeti áttekintése után szeretném összefoglalni ennek a kisebbségnek a számszerű alakulását az 1910-es évi népszámlálástól napjainkig. A magyarországi románokról már a 13. századtól kezdve vannak adataink. A mai Magyarország románok által is lakott települései a 18. században, vagy még később váltak románok által is lakott településekké. A román anyanyelvű lakosság esetében a 17. és 18. században megkülönböztethetünk migráció útján történő, önkéntes betelepülést, valamint szervezett magánföldesúri telepítést. A románok betelepülésének, illetve betelepítésének két szakasza volt, az úgynevezett elsődleges, illetve másodlagos telepítési folyamat. Az elsődleges betelepülési, illetve betelepítési folyamat a 17. század végén kezdődött el és az 1800-as évek végéig tartott. Az elsődleges települési, illetve a szervezett magánföldesúri betelepítési folyamatban jöttek létre a ma is legnagyobb román lélekszámmal bíró vegyes lakosságú városok és községek. A betelepülők és betelepítettek kivétel nélkül román anyanyelvűek, görögkeleti vallásúak voltak, akik kultúrájuk legfőbb alkotóelemét, anyanyelvüket hozták magukkal, amely megkülönböztette őket a már itt élő lakosságtól. Másságuk fontos jegye görögkeleti vallásuk volt, ezért szinte letelepedésükkel egyidőben megalapították görögkeleti egyházukat. Egyházuk alapításának éve majdnem egybeesik megtelepedésük kezdetének időpontjával. A görögkeleti egyház levéltárában megőrzött források alapján többé-kevésbé nyomon követhető a hazai románság település-, egyház-, és művelődéstörténete. A 18. században Bihar vármegyében összesen tizenegy, románok által is lakott település számlálható össze: Bedő, Darvas, Körösszakáll, Körösszegapáti, Méhkerék, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Zsáka, Sarkadkeresztúr és Vekerd községek. A tizenegy Bihar megyei település közül a történetírás szerint csak Nagyléta esetében beszélhetünk szervezett magánföldesúri telepítésről. Nagyléta földesura, báró Dietrichstein görögkeleti vallású románokat hozatott Biharból.

1 Az 1757. évi adóösszeírásban 98 román adófizető és az adófizetés alól mentesülő nemes, bíró, telepes is jelzi a betelepülő román anyanyelvű lakosság belső telkeit. "01áh-Léta"-n belül a románok délről szorosan csatlakozó, rendezett, egyenes utcákat alakítottak ki.

2 A felsorolt tizenegy település közül csupán nyolc településen maradt meg a lakosság eredeti görögkeleti vallásánál; Mezőpeterd, Zsáka, Darvas, Körösszakáll, Körösszegapáti, Méhkerék és Sarkadkeresztúr románsága ma is a Román Ortodox Egyházhoz tartozik. Három településen, Bedőn, Nagylétán és Pocsajon a betelepülő románság eredetileg szintén görögkeleti vallású volt, de a betelepülésük után néhány évtizeddel áttértek a görögkatolikus hitre. Bedő községben a románság /az 1720-as évek táján/ még a református magyarságot is magába olvasztotta, majd 1779-ben áttértek a görögkatolikus hitre,

3 ennek ellenére 80%-uk mind a mai napig román anyanyelvűnek vallja magát.

4 Pocsajon a görögkeleti románok még korábban, 1755-ben,

5 Nagylétán pedig a 18. század második felében tértek át a görögkatolikus hitre.

6 A görögkatolikus egyház kivívta a magyar nyelv liturgikus nyelvként való használatát, így a román anyanyelvűek esetében az egyház már nem tölthette be az anyanyelv megőrzésének, konzerválásának szerepét. Bedőn az egyház vonatkozásában ugyanez állt elő, ám mégis kivételt képez a faluközösség összetartó ereje, az "egyházváltás" ellenére képes volt román anyanyelvét konzerválni. A tizenegy, Bihar megyei románok által is lakott település közül egy településen, Sarkadkeresztúron a görögkeleti vallású románok csak kápolnával rendelkeztek. A görögkeleti egyház forrásai alapján 1779-ben Sarkadkeresztúron harminc, görögkeleti vallásúak által lakott porta létezett egy fatemplommal, papjuk pedig Procopie Popovici volt. Második fatemplomuk 1830-ban épült, amely 1900-ig állt, amikor is életveszélyessé vált és lebontották.

7 A sarkadkeresztúri görög katolikus egyház anyagi lehetőségei alapján új templom építésére nem vállalkozhattak, csupán egy kápolna berendezésére, de csak több mint negyven év szünet után, 1943-ban. Ez a kápolna ad helyet ma is a görögkeleti szertartású istentiszteleteknek. 319