Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyivicsán Anna: A magyarországi szlovákság számadatok tükrében

lakta településeknek csupán a töredékét jelenti. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége 1970 és 1980 között 94, illetve 112 szlovák települést tartott nyilván, ahol a szlovák kultúra valamilyen formában aktivizálódott/: Békés megye területén 4 járásban 9 településen Borsod megye területén 2 járásban 6 településen Csongrád megye területén 1 járásban 3 településen Heves megye területén 1 járásban 1 településen Komárom megye területén 2 járásban 5 településen Nógrád megye területén 2 járásban 4 településen Pest megye területén 4 járásban 5 településen Az 1960-as népszámlálási adatok szerint a szlovák nemzetiségű lakosságnak több mint a fele /16 795 fő, 54,7%/ Békés megyében él. Nagyobb számú szlovákság található még Pest megyében, ahol számuk meghaladja a 3000-et, Budapestet is beleszámítva az 5 000-et, 13 823 + 1688 = 5511/és Komárom megyében/2913/. A viszonylag nagyobb, a szlovákokhoz hasonló koncentráltságot csak a németek érik el Baranyában, számuk itt 16 953 fő. A Békés megyei szlovákok koncentráltságát tovább erősíti az a tény is, hogy amíg együttesen a feleannyi szlovákkal rendelkező Pest és Komárom megyének tíz települése van, a Békés megyeiek összesen nyolc településen élnek. A németek viszont Baranya megyei koncentráltságuk ellenére - s ez mélyíti szétszórtságukat - ezen a megyén belül is 53 apró településen helyezkednek el. A hazai nemzetiségek között még egy speciális vonással rendelkeznek a szlovákok. Két Békés megyei településen, Békéscsabán és Tótkomlóson, számuk meghaladja a hat-, illetve megközelíti az ötezret. /Békéscsaba 6063, a település lakosságának 12,1 %-a; Tótkomlós 4589, a település lakosságának 49%-a./ A szlovákok ezen speciális helyzetét csak a románok közelítik meg két településsel /Kétegyháza, Méhkerék/. A többi nemzetiség viszont - kivéve 2-3 települést, ahol a nemzetiségi lakosság száma 1000-1500 között mozog - 1000-nél alacsonyabb lélekszámú településeken él. A Békés megyei szlovákok koncentráltsága is elsősorban az említett két településre korlátozódik. E koncentráltság a mi viszonyaink között a nemzetiségek kulturális ellátása és nemzetiségi aktivitása szempontjából alapvető jelentőségű, mert a nemzetiségi élet kifejtésében előnnyel jár, kedvező feltételeket teremt. Másik oldalon viszont jelzi a többi megye szlovákságának nagyfokú szétszórtságát. E diszperzitás mutatója nem csak az, hogy az egyes megyékben számuk alig haladja meg az ezer főt /Borsod, Csongrád és Nógrád megye/, vagy ezer alatti marad /Heves megye/, hanem azt is, hogy a szlovák települések nagyobb százalékában - legalábbis bevallás szerint - magyar, vagy más nemzetiségű lakosság mellett a szlovákok jelentős kisebbségben élnek. A 32 településből 22-ben a szlovák anyanyelvű lakosság száma nem haladja meg a népesség 30%-át. A 22 községen belül 12-ben pedig a szlovákság aránya 20% alatt marad. Hasonlóan kedvezőtlen arányokban csak a németek élnek, ugyanis a németek-lakta 94 község közül 40-ben a német lakosok aránya 20% alatt, 27-ben pedig 20 és 30 % között van. A többi nemzetiségnél ennél jóval kedvezőbb arányok alakultak ki, több az 50%-ot meghaladó nemzetiségi település száma. /Megjegyzés: az 1960-as népszámlálás szlovák és német anyanyelvi bevallási adatai azt mutatják, hogy ennek a két nemzetiségnek a képviselői már ekkor igen magas számban a magyar nyelvet vallották anyanyelvüknek a többi nemzetiséghez viszonyítva is./ A szlovák- és német-lakta települések - s ez az 1960-as népszámlálásból is tükröződik - népességarányait a szlovák és a német lakosság áttelepülése, illetve kitelepítése alakította ki, mivel megbontotta az 1945-ig meglevő nemzetiségi zártságukat. Néhány demográfiai jelenség az 1970-es népszámlálás alapján Amennyiben elemezzük a szlovák nemzetiségű lakosság demográfiai struktúráját /lásd a 3-9-es táblákat a tanulmány végén/, s azt a magyar és más nemzetiségű népesség-alakulás mutatóival vetjük össze, kiderül, hogy a magyarországi nemzetiségeknél a nők száma magasabb a férfiak számához viszonyítottan, mint a magyar anyanyelvű lakosságnál. Amíg a magyarországi összlakosság 51,5%-át teszik ki a nők, addig a nemzetiségi lakosságnál ez az arány már 53,5%-ra növekszik. A nemzetiségi népességen belül viszont elég nagy mértékben eltérnek az arányok. A szlovákoknál a népesség 55%-át alkotják a nők, a németeknél pedig 58,5%-át. A délszláv lakosságon belül a nők 52,5%-os aránya magasabb az országos átlagnál, mivel a hazai horvátoknál ez a szám 52,8%-ot tesz ki. A szerbeknél és a szlovéneknél viszont a nők és férfiak aránya kedvezőbb az országos és a magyar anyanyelvű lakosságon belül meglevő arányoknál is /szerbeknél 51,4%, szlovéneknél 51,18%/, a románoknál pedig alig magasabb az országos aránynál, 51,6%/. A nemzetiségeknél a nők magasabb száma nem valami demográfiai sajátosság következménye. Az ok abban keresendő, hogy a nemzetiségi nők objektív társadalmi helyzete /például a nemzetiségi férfi lakosságnál 307