Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Zielbauer György: A magyarországi németség számának megállapítása a családi nevek hangzása alapján, 1945-1980

névváltozások szabályozásával kapcsolatban egy BM rendelet külön is intézkedett. Baranya megyében 1945-1949 között 5959 névmagyarosítási kérelmet nyújtottak be német falvakból. Az évek szerinti megoszlás a következő volt:

1

5 1945-ben 2 510 kérelem 1946-ban 2 135 kérelem 1947-ben 1 191 kérelem 1948-ban 93 kérelem 1949-ben 30 kérelem Somogy megyében csak 1945-ben folytattunk ilyen irányú vizsgálódásokat, de itt sikerült községi bontásban kimutatást készítenünk. Ebben a megyében 286 családból 1 310 személy kérte nevének magyarosítását. Teklafaluban 58 családból 250 személy, Szulimán községben 35 családból 148 személy, Almáskeresztúr községben pedig 25 családból 120 személy kérte német nevének magyar hangzásúra való megváltoztatását. Tolna megyében is jelentős volt azoknak a németeknek a száma, akik névváltoztatási kérelmet nyújtottak be. Tolna megyében a kérelmek évek szerinti megoszlása a következő: 1945-ben 1 343 kérelem 1946-ban 711 kérelem 1947-ben 638 kérelem 1948-ban 91 kérelem Tolna megyében így összesen 2783 család nyújtott be névváltoztatási kérelmet.

1

6 Az 1946-1980 közötti években a 406 németek által is lakott községekben 175 235 házasság megkötésére került sor, ebből 22 750 esetben mindkét házasulandó neve volt német hangzású, így számuk megduplázódik, vagyis 45 500 német nyelvű kötött házasságot. A magyar-német felek által megkötött házasságok száma 40 073 volt, valamint 5147 házasság esetében az egyik fél német, míg a másik házasulandó egyéb, idegen hangzású névvel rendelkezett. Tehát a német nevű házasságot kötöttek száma 90 720 fő volt.

1

7 A háború utáni 35 esztendőben a születésekből megállapítandó német származásúak létszámára vonatkozóan egy nagy nehézséggel találtuk magunkat szembe. Kezdetben a születések 95 %-a falvakban volt, de később a szülőotthoni hálózat kiépítésével a kisebb falvakban csak elvétve születtek gyermekek, az 1970 utáni időben pedig a szülőotthonok fokozatos megszűnésével a gyermekek már csak a városokban születtek, tehát anyakönyvezésükre ott került sor. A 406 németek által lakott település születési anyakönyveinek vizsgálata alapján a következő állapítható meg:'

8 - 26 748 megszületett gyermek esetében mindkét szülő német hangzású névvel rendelkezett; - 35 624 esetben az egyik szülő magyar,a másik német nevű volt; 8 085 gyermeknél az egyik szülő német, a másik szülő pedig egyéb nemzetiségi névvel rendelkezett. A házassági és születési anyakönyvek bejegyzései alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy 90 720 házasulandó és a megszületett gyermekek közül 70 457 német hangzású névvel rendelkezett. Ez tehát annyit jelent, hogy 161 177 olyan személy élhetett a német községekben 1945-1980 között, aki valamilyen módon a németséghez sorolandó ! Nem térünk ki a bukovinai székelyek 1945. április-június közötti letelepítésére. Azon senki sem vitatkozik, hogy a több, mint 6-8 hónapig fedél nélkül vándorló bukovinai székelyek letelepítése fontos, és az egyik leghumánusabb tennnivalója volt az új kormányzatnak. Azonban a végrehajtás módjával kapcsolatosan elkövetett törvénytelenségek, nevezetesen, hogy a svábokat válogatás nélkül, indokok hiányában internálták, "törvényes-kobzási" eljárások nélkül elvették mindenüket, közülük, mint azt már említettük, kb. 20 000 főt letartóztattak és a Lengyel községben levő táborba internáltak.

1

9 A Tolna megyei, döntően völgységi járás 28, Baranya megye 7 és Bács-Bodrog megye 3 községébe telepedtek le bukovinai székelyek. Ezekben a községekben már ezt megelőzően megérkeztek Tiszántúlról és letelepedtek nincstelenek, majd őket követték a bukovinai székelyek, 1947-1948-ban pedig a felvidéki magyarok. Fentieken kívül még 141 ún. "moldvai csángó" család letelepítésére is sor került Baranya megye északi, Tolna megyével határos községeiben. Ezekben a községekben az 1945-1948 közötti esztendők " kényszerű együttélésében" levő ellentétek nagyon sokáig kísértettek. A német családok élete merő rettegés volt. A németek a társadalmi élet perifériájára szorultak. Azonban az ötvenes évek egyre keményebbé váló parasztpolitikája a védtelen, tanácstalan, társadalmi értékekben bizonytalan, gyökerek nélküli székelységre is ránehezedett. A bukovinai székelyek a bányában kerestek és találtak 295