Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Zielbauer György: A magyarországi németség számának megállapítása a családi nevek hangzása alapján, 1945-1980
menedéket, sokan jöttek tisztán német községekből, illetve a kevert népességű Bonyhádról. A lakásépítési programba a zömmel házaikból kimozdított németek kapcsolódtak be, tömegével költöztek a régi falujukból a hidasi, mázai szászvári, nagymányoki új házakba. Ha nem kaptak kedvezményt, építettek maguk. S ha nem építettek, akkor vettek házat. Gyakran 1956 után éppen régi házukat vásárolták vissza. 2 0 A bukovinai székelyek által lakott községek azért is keltették fel érdeklődésünket, mert a 3 Bács-Kiskun megyei település kivételével Bonyhád körzetében fekszenek, és a korábban már jelzett különböző egészségügyi körzetesítések a várossá előlépett Bonyhádon létrehozott szülészeti osztálya révén az összes születések anyakönyvezése itt történt. A bukovinai székelyek által lakott 38 településen az 1945-1980 közötti 35 esztendőben 21 435 házasság megkötésére került sor, és 32 504 születési anyakönyvezés volt, melynek fele Bonyhádra esett. A házasságok megkötése a falvakban történt, s így ezek száma, a népesség szerinti összetételének alakulása lehetőséget biztosít számunkra - Gyarmathy Lívia "Együttélés" c. filmjének a címét kölcsönözve - az együttélés vizsgálatára. 2 1 Bonyhád 1977-ben kapott városi rangot és ezért népszámlálási adatai nem szerepelnek az 1980-as kimutatásokban. Bonyhádon 1960-ban 9354-en, 1970-ben 12 640-en és 1980-ban pedig 14 716-an éltek. Az 1970-1980 közötti évtizedben a 16,4%-os létszámnövekedés abból is adódott, hogy a külterületeket, valamint a szomszédos önálló községeket is a várossá nyilvánításkor Bonyhádhoz csatolták. Bonyhádon az 1945-1980 közötti 35 esztendőben bejegyzett születési anyakönyvezés /16 768 személy/ jóval meghaladja az 1980-as népszámlálás során kimutatott adatokat. Az anyakönyvek vizsgálata során nyomon követhetők azok a folyamatok is, hogy az egyes községekbe összetelepített lakosság körében egy-egy népcsoportnál mikor kezdenek felbomlani a korábbi nemzetiségi zártságok. Az 1945-1950 közötti fél évtizedben a születési és házassági anyakönyvekben még feltüntették a gyermek, illetve a szülő vallását. Nem tartozik ugyan a témához, de Bonyhád nagyközségben az 1946-1950 közötti években megkötött 389 házasságból 61 esetben mindkét fél izraelita vallású volt, kimutatásainkban mi ettől függetlenül magyarként szerepeltettük őket. A bukovinai székelység és az őslakos németség közötti házasságok alakulása abból az egyszerű okból is megfigyelhető, mivel a házasulandók beazonosítása a születési helyek alapján a legkisebb nehézség nélkül elvégezhető volt. így pl. Andrásfalva, Hadikfalva, Józseffalva, Fogadjisten és Istensegíts helynevek, mint születési helyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy az illetők bukovinai székelyek, mert ezek a települések Bukovinában fekszenek. A bukovinai székelyek által lakott községekben 1946-1980 között 21 435 házasság megkötésére került sor a következő megoszlás szerint: magyar-magyar 13 811 / 64,5%/ német-német 3 304 /15,4%/ német-magyar 4 019 /18,7 %/ német-egyéb 301 /1,4 % / Megjegyezzük, hogy a német-egyéb házasságokból 154 Bács-Kiskun megyében került megkötésre, Csátalja, Gara, Vaskút községekben. 2 2 Aparhant és Nagyvejke községekben 60 magyar-német házasság volt, melyből csak 6 esetben volt az egyik fél bukovinai székely, a másik német. Kakasd, Kéty, Murga esetében a bukovinai székelyek és a németek zártsága még sokáig megfigyelhető. Kéty községben pl. 1954-ben 24 házasságot kötöttek, ebből 20 esetben mindkét fél bukovinai székely volt, de a későbbiek során is ez az arány 50% körüli maradt. Tevel községben 1956-1970 közötti másfél évtizedben 7 esetben került csak sor bukovinai székely és német közötti házasságra. 2 3 A bukovinai székelyek által lakott községekben 1945-1980 közötti években 32 504 megszületett gyermek anyakönyvezése történt meg, melyből 22 351 esetben /68,8%/ mindkét szülő magyar volt, 2370 gyermeknél mindkét szülő német, 5318 újszülöttnél az egyik szülő német, a másik magyar nevű volt, valamint 497 gyermeknél a szülők német-egyéb nemzetiségi nevet viseltek. Ezek az adatok annak a következtetésnek a levonását teszik lehetővé, hogy a bukovinai székelyek által lakott 38 községben, illteve Bonyhád városában a megkötött házasságok szerint 11 229, a születési anyakönyvek alapján 10 153, tehát összesen 21 382 olyan személy élt, akik 1945 után születtek, illetve kötöttek házasságot. Ezekben az adatokban nem szerepelnek azok, akik 1945 előtt születtek, csak abban az esetben, ha ezt követően kötöttek házasságot. Bonyhád adatai nélkül ezekben a községekben a népszámlálás adatai szerint 1980ban csak 4585 fő volt a német anyanyelvű, illetve a Hoóz-féle módszer alapján 13 227 főben határozták meg azoknak a számát, akik részére biztosítani kell a német nemzetiségi kulturális igények kielégítését. 2 4 A fenti módszer alapján lényegében azokban a községekben végeztek ilyen ún. "tanácsi minősítést", ahol az 1941. évi népszámláláskor a népességnek legalább 10%-a valamely idegen nyelvet vallotta anyanyelvnek /német, horvát, 296
