Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Zielbauer György: A magyarországi németség számának megállapítása a családi nevek hangzása alapján, 1945-1980

NSZK-ban megjelent munka szerint a trianoni országterületen 1940-ben megközelítőleg 650 000 fő volt a hazai németek száma.

6 A nemzetiségek számának megállapítására az egyetlen elfogadott helyes módszer csak az egyéni bevallás lehet. Teljes mértékben osztjuk azt a helyes megállapítást, miszerint:" Senkinek sincs joga, hogy Magyarország lakosait származásuk szerint, testi, vagy lelki tulajdonságaik alapján sorolja be valamely népcsoportba, senki anyanyelvét sem szabad külső személynek meghatároznia".

7 Amikor teljes mértékben azonosulok a fenti megállapítással, ettől függetlenül szükségesnek látszik a németséggel szemben alkalmazott kollektív büntetés miatt az 1945 utáni népszámlálások német anyanyelvi adatait kétségbe vonnunk. A magyarok és a magyarországi németek 300 éves együttélésének minden bizonnyal a legdrámaibb, sőt a legtragikusabb fejezetei között tartja nyilván a történelem a második világháború időszakát és az azt követő évtizedes periódust, mert származásuk, nevük hangzása miatt kollektív büntetésük több szakaszra bontható. A szovjet katonai hatóságok 1944/45-ben Jugoszlávia, Románia és Magyarország területéről 150 000 ún. "dunai svábot" hurcoltak el munkatáborokba, s ebből 60-65 000 lehetett a magyarországiak száma. A bukovinai székelyek letelepítése kapcsán a legalapvetőbb törvények felrúgásával 20 000 németet internáltak a Lengyel községben lévő Apponyi kastélyban felállított táborba. Ezt követte a több, mint 17 000 német internálása, majd a közel 60 tábor megszüntetését követő összegyűjtésük az ún. "BUDA-DÉL"-be. Magyarországról 1946-ban Németország amerikai, majd 1947-48-ban a szovjet megszállási zónájába több mint 190 000 németet telepítettek ki. Ezek a különböző intézkedések jelentős mértékben befolyásolták a továbbiakban a népszámlálások adatbevallásait. Azt bizton tudjuk, hogy a kitelepítések befejezését követően a Belügyminisztérium 00564/1950.sz. ügyiratának melléklete szerint Magyarország 248 községében éltek németek, s számuk 242 089 fő volt.

8 Nem is lehet azon csodálkozni, hogy ilyen események után az 1949. évi népszámláláskor az egész országban csak 22 455 fő vallotta magát német anyanyelvűnek. Az elmúlt esztendőben megtartott népszámlálások adatai sem tükrözik a valóságot. Az 1960-as adatok szerint a német anyanyelvűek száma 50 765 volt, ez 1970-ben 35 594-re, 1980-ban 31 231-re, 1990-ben pedig 37 511-re módosult. Az adatokból az is megállapítható, hogy Baranya, Bács-Kiskun, Tolna, Komárom-Esztergom, Győr-Moson-Sopron és Pest megyében él a német anyanyelvűek 77,5%-a.

9 A népszámlálás adatai iránti kétségeinknek az 1980-as népszámlálás során Dr. Hoóz István professzor által kidolgozott és alkalmazott ún. "tanácsi minősítés" adott impulzust, úgyhogy az MTA-Soros Alapítvány ösztöndíjával annak a mintegy 400 községnek a házassági és születési anyakönyveit vizsgáltuk meg az 1920-1980 évekre vonatkozóan, ahol németek éltek és élnek még napjainkban is. Vizsgálódásunk során a figyelmet a házasulandó felek, illetve a megszületett utódok családi neveinek hangzására fordítottuk. Szabadjon azt megjegyeznünk, hogy az anyakönyvi bejegyzések a tévedések elkerülésére sokat segítettek, hiszen 1949-ig minden név mellett az illető vallását is bejegyezték, így minden kétséget kizáróan a név hangzása alapján az illető származása könnyen megállapítható volt. A házasulandókat és a megszületett gyermekeket családi nevük hangzása alapján a következő kategóriákba soroltuk be: Német-német: A házasulandó felek német hangzású nevekkel rendelkeztek és a megszületett gyermekek szüleinek német hangzású neve volt. A házasulandóknál 4 név állt rendelkezésünkre /a vőlegény apja + anyja és a menyasszony apja + anyja neve/; Német-magyar: A házasulandó felek, illetve a gyermek szülei közül az egyik magyar, a másik német hangzású családi névvel rendelkezett. Ebbe a kategóriába soroltuk a házasulandókat akkor is, ha nevezetesen mindkettőjüknek német hangzású volt ugyan a családi neve, de az édesanyáknak magyar nevük volt; Német-egyéb: A házasulandó felek, illetve a gyermek szülei közül az egyik fél német, a másik fél egyéb, idegen hangzású családi névvel rendelkezett. /Tiszántúlon román és szlovák, Borsod térségében szlovák, a Duna-Tisza közötti területen szerb, horvát és szlovák, DélkeletDunántúlon szintén szerb és horvát, Győr-Moson-Sopron megyében horvát, valamint Vas megyében szlovén és horvát hangzású nevek fordulnak elő./ A születési anyakönyvek vizsgálata több megyében felkeltette a figyelmünket a házasságon kívül született gyermekek magas száma az 1920-1945 közötti időszakra vonatkozóan. Itt csak az édesanya családi neve alapján soroltuk be a megszületett gyermekeket. A mai Győr-Moson-Sopron megye területén /16 községben/ 1920-1945 között 24 145 gyermek született, s ennek 13 %-a /3158 gyermek/ házasságon kívül.

1

0 293